JÉ! India
Kapcsolat
Adakozás
Segíts, hogy a honlap fennmaradjon!
Ajánló
Bollywood - A földreszállt félistenek otthona
Tudod-e...
...melyik a világ legesősebb városa?
Cherrapunji, Északkelet-Indiában.


Csavargás 7 – Majdnem-gyilkosság az Orient Expresszen

Beküldte:  Dániel. Megjelent: 2006. November 14. Megtekintve: 3179
Ivanics Zsolt indiai úti esszéje, amely 'Csavargás a hindu mondavilág sírkertjében' címmel eredetileg az Árgus irodalmi folyóiratban jelent meg 2005 júniusában. Itt a honlapon a szerző szíves felajánlásával szerepel. Ez a hetedik rész. A szögletes zárójeles kiejtési megjegyzéseket én írtam hozzá.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Dharampurtól, Maharashtra [Mahárástra] tartományból Keralába utazunk, ezúttal vonattal. Az út röpke 29 órás kísérlet arra, hogy az átlagosan 35 fokos hőmérsékletet a vonattestben 16 fokra csökkentő légkondicionáló kibírható-e, vagy az út felénél leöntjük magunkat whiskyvel és rágyújtunk. Lazarust, Thomas szerzetest, az iskolák tanítóit, és a törzsi gyerekeket nehéz volt otthagyni, de ez a gyors váltás most mindennél rosszabb. A vonat indulására várva hét órát barangoltunk a vasútállomásnak is helyet adó kisvárosban. Itt találkoztam először a burgonyakészítés utcai-kétkezes változatával. A sültburgonya árus leül egy darab kőre és megpucol három kilogramm krumplit. Ezt kifőzi, majd kézzel széjjelnyomkodja, és kisebb gombócokat formázva (Mozarttafel), a földre terített újságpapíron fűszerekkel meghinti. Utána újra átgyúrja és gúlába rakja. Jó, jó, néhány légy épp akkor arra repül, kíváncsi, s mert nem lát jól, rá is száll a gúlára. Kutyákat is odébb kell hajtani néha, egyesek a közelben lédúsakat köpnek, a sínek között pedig rőtpofájú vaddisznók settenkednek mint berúgott ügyeletes tisztek. A sültburgonya árus élete mégis arany, mert a húsz perc múlva beérkező vonat mindenre éhes utasai pár perc alatt elkapkodják a kisült golyócskákat – amiket hét óra múlva, félig megemésztve, a kisváros kórboncnoka lát újra a balul jártak gyomorüregében -, írhatnám, ha az utasok nem indiaiak lennének, ám azok, és úgy tűnik, a helyiek gondolkodás és rizikó nélkül megehetik a hasonló körülmények között készült ételeket.

A velünk egy kupéban utazó idős indiai házaspár feltűnően kedves, és folyamatosan ismerkedni próbál. A férfi a vasúttársaság befolyásos hivatalnokaként ment nyugdíjba, feleségéről csak annyit tudunk meg, amennyi első pillantásra is látszik: az utóbbi öt évet megszakítás nélkül végigette. Hájhurkák lengik körül. Két helyet is elfoglal az ülésen. Kontrasztként keszeg-vékony férje egy házasságellenes és nőuralom elleni rendezvény szemléltetőeszközeként is felléphetne, mert az idős urat látva van egy olyan értelmezése is a látványnak, hogy a hölgy elette a jobb falatokat a férje elől. Túl fáradtak vagyunk a társalkodós piknikhez, mégis megtudjuk életük nagy bánatát. Lányuk Hare Krisna szerzetes lett és hozzáment egy holland férfihez, aki ugyancsak Krisnás. Így a lányukat ritkán látják, jó ha évente telefonál, pedig nem ezt várták tőle. Olyan elhagyatottnak és szomorúnak tűnnek, hogy megsajnálom őket. A gondjukat sem véletlen mondták el épp nekünk, abban reménykedtek, hátha hollandok vagyunk és ismerjük a gyermeküket, aztán valami üzenetet tudunk vinni neki. Látva ezt a két megkeseredett embert, úgy gondolom, aki a szüleit így elhagyja, az nem Istent követi, hanem szemellenzősen egy rögeszme után fut-menekül – éppen Isten elől.

Ez a vonatszakasz a lehető legmodernebb; A1 First Class néven fut. A legdrágább vonatozási lehetőség, mégis van a vonaton egy-két fürgelábú egér. Villanásnyi időre látni, ahogy a szemetes tartályok alatt átsprintelnek a szemközti ülések alá. De van rosszabb is. A városi gyerekek. Heten vannak és egy esküvőre utaznak a szüleikkel. Egy vonatszerelvénnyi távolság van köztünk, azonban ez sem ment meg bennünket. Amikor kiderítik, hogy fehérek vagyunk, levakarhatatlanul zaklatnak, kérés nélkül bejönnek a hálófülkébe, hogy egy gyors mozdulattal már ki is ugorjanak. Később kettesével visszajönnek beszélgetni, és nem kell feszítővasat alkalmaznom, maguktól is elmondják, hogy az ő szüleik mennyire nagyon-nagyon gazdagok, és hogy ők is majd, ha felnőnek, milyen hatalmas vállalatot fognak vezetni. Ruházatuk és stílusuk gyökeresen eltér a törzsi gyerekek egyszerűségétől és nyíltságától, és jóllehet ezek a gyerekek is őszinték, mégis annyira kifelé forduló, extrovertált zombik, hogy egy buddhista szerzetes is szívesen felfüggesztené – néhány pofon erejéig – az erőszak nélküliségi fogadalmát. Én az alkalmi pofon erejében nem hiszek, és a gyilkosság gondolatával játszadozok – de mit kezdenénk hét hullával? Persze inkább az bánt, hogy ezek a városi ifjoncok, bármekkora tulokká is nőnek, már most behozhatatlan előnyben vannak a csendes, szelíden szemlélődő falusi gyerekekkel szemben. (Viva, Zorro!)

Szerző: Ivanics Zsolt

Hozzászólások

Légy az első hozzászóló!

Opciók:
Cikktérkép
Archívum
Programok

Mai események
  • Semmi
Közelgő események
  • Semmi
Linkcsere
Xaraya motorral
Get Firefox!
WYW kereső
   

Ellenkező értelmű megjegyzés hiányában minden képi, írott és eszmei tartalom szerzői jogának tulajdonosa Balogh Dániel. Ezen tartalmak csak a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Így add tovább! 3.0 Unported Licenc feltételeinek megfelelően használhatóak fel (bővebben itt). Üzleti célú felhasználásukhoz külön, írásos engedély szükséges.

A lap optimális külalakja Firefox böngésző alatt, minimum 1024x768-as felbontású, 32 bit színmélységű monitoron jelenik meg. Kérlek, ha a honlap működésében, viselkedésében hibát, meglepő dolgot találsz, értesíts róla.