JÉ! India
Kapcsolat
Adakozás
Segíts, hogy a honlap fennmaradjon!
Ajánló
Bollywood - A földreszállt félistenek otthona
Tudod-e...
...mit jelent valójában az avatár szó?
Alászállást, vagyis egy isten földi megtestesülését.


Levelek Indiából II-III.

Beküldte:  c6. Megjelent: 2007. Szeptember 20. Megtekintve: 6962
Hosszú lenne magyarázni miért és talán nem is fontos de lényeg a lényeg: 2006 szeptemberében párommal Ádámmal elindultunk világot látni. Száznyolcvan napot töltöttünk utazással, amely alatt bejártuk Indiát és Nepál egy részét. Utunk során családunknak és barátainknak küldtünk néhány élménybeszámoló levelet, amelyet most szeretnénk másokkal is megosztani.

A cikk a hirdetés után folytatódik

"Hello Mindenki!

Irány a Gangesz!Haridvár, a hinduk egyik legszentebb városa. A szent Gangesz itt lép sík vidékre, itt a legtisztább a vize. A hinduk úgy tartják, hogy Visnu istenük egy mézes nektárt cseppentett ide majd lelépve itt hagyta lába nyomat. Ha valaki a lábnyom helyen megmártózik a szent Gangeszben, karmája megtisztul. A város megdöbbentően más világ, riksások, motorosok, század eleji bringások, testüket fehér homokkal beszórt szádhuk (szent emberek), tehenek, szariba öltözött asszonyok, mezítlábas gyerekek kavalkádja. Olyan mintha örök mozgásban lenne az egész, rengeteg kis bolt egymás hegyen hátán, szinte minden az utcán, tehenek, fodrász, gyógyszerész, botos, fűszeres, bizsus, szabó, borbély, kiskütyüs, nagykügyüs, biciklit szerelő...: felfoghatatlan forgatag. Lementünk a gháthoz (vízbe vezető hosszú lépcsősor), ahol a hinduk fürdenek a Gangeszben. Nappal ez olyan mint egy strand, gyerekek ugrálnak boldogan a vízbe, férfiak, szariba öltözött nők mártóznak a folyóba ruhástul. Haridvárban esténként a folyónál vallási szertartás, pontosabban pudzsa zajlik, virágszirmokkal körberakott gyertyákat úsztatnak apró banánlevél hajókon a vízen és közben Visnu lábnyománál mantrákat (ima) mormolnak.

Haridvár nappalHaridvár éjjel
Közelről nézhettük az egészet, a hindukat nem zavarta a fényképezőgép sem. Néhány hindi odajött bemutatkozni, kezet fogtak velünk, kérdezősködtek kiéltünk felől, majd kattogtatós automata fényképezőgépeikkel egyenként lefényképeztették magukat. Volt, aki színes bindit pingálva homlokunkra megáldott minket. Persze jöttek adománykérők is. Pár rupival leráztuk az egyiket, még számlát is kaptunk cserébe. Aztán jött egy másik, akinek büszkén mutogattuk a számlát, hogy mi már fizettünk, erre közölte, hogy ő egy másik Istent képvisel. Arra a kérdésünkre, hogy hány Istene van a Hinduizmusnak azt válaszolta, hogy állítólag 330 millió... de az övé a legfontosabb. Hosszú lett volna ez a beszélgetés, de szerencsénkre egy fehér ruhás férfi elzavarta mellőlünk. Megköszöntük, majd szóba elegyedtünk és a körülbelül másfél órás beszélgetés alatt elmesélte a part mellett zajló szertartás és vallásuk lényegének töredékét. A végén kiderült, hogy Ő valamiféle tanító (amit már abból is láttuk, hogy mások milyen tisztelettel hajolnak meg előtte). Adott nekünk egy-egy mantrát, egy szerencsét hozó rózsafatermest és leírt egy rövid meditációs gyakorlatot nekünk. Szóval így áldottan, szerencsét kívánva telt az első napunk."

a buszsofőr és az ő kis oltáraRisikés
Utazásunk harmadnapján Risikésbe indultunk. A város alig egy órányira van Haridvártól. Ez a rövid buszozás ízelítőt adott az itteni vezetési stílusból. A busz ugyanis vesét rázó (vagy ahogy Ádám mondaná: hereszaggató). A sofőr lazán, egy kézzel forgatta az egy méter átmérőjű kormánykereket, a másik kezét ugyanis a folyamatos dudálás foglalta le.



A forgalom hektikus, döbbenetes manővereket csinál mindenki. Azé az elsőbbség, aki nagyobb; ha két nagy jármű jön egymással szembe, akkor az erősebbé. A kétsávos utat van, hogy három-négy sávos útként használják a közlekedők. A busz maga egy fapados bádogdoboz, de hihetetlen gyorsaságokra képes. Mi leghátul szorongtunk ölünkben a hátizsákokkal, az európai értelemben egy, indiai értelemben két fenékre tervezett ülőalkalmatosságon, és a bukkanóknál (amiből volt bőven) minden alkalommal megfejeltük a busztetőt, nem kis mosolyt csalva az amúgy is minket bámuló helyiek arcára.

parkolóAz egész kavalkádban számunkra a legviccesebbek a tehenek voltak, Ők a legnagyobb urak. Mennek lassan és bambán, leszarják a dudákat (no, meg az utat is), időnként megállnak az út közepén "meditálni", így őket mindenki kikerüli. Mindezek ellenére van valami rendszer az egészben, és a sofőrök látszólag biztonságosan vezetnek.




Megnyugtató továbbá az is, hogy mindent véd egy isten. Minden jármű, busz, kocsi, riksa, kamion stb. kormánykereke mellett, a szélvédő közepén egy díszes, általában Ganésának (elefántfejű szerencsét hozó Isten, Siva fia) helyet adó szentély áll, friss virágfüzérrel, csengővel, kókusszal, füstölővel, matricával és lógó kütyükkel díszítve. Azt gondoltuk, hogy ha Ő nem is, de a 330 millió istenük közül csak akad már olyan, aki ráér és vigyáz ránk is egy kicsit.

jóga ashramRisikés egy völgyben fekszik. Az oda vezető hegyoldalban, az erdő közepén találtunk egy kissé lepattant, de gyönyörű környezetben lévő szállást. A környék maga a paradicsom, jógaóra a szomszédban, egyszerű kis étkezde a közelben, mókusok, majmok, színes madarak és gyönyörű pillangók társaságában lakunk. Na igen, ez a természet, a szállásról Ádám első nap gekkót, ugrópókot, tücsköt és imádkozó sáskát kergetett ki.
Risikést a jóga központjának tartják, híres guruk mellett a Beatles, Alanis Morisette és más neves jógatanoncok tették világhírűvé.

séta RisikésbenA hegyek között fekvő város színes forgataga hasonlatos Haridváréhoz, száduk, szárik, gyerekek,fejükön ruhába csomagolt méteres batyukat cipelő férfiak és nők... Mászkáltunk mindenfelé, benéztünk asrámokba, (zárt meditációs- és jógaközpontok), daramszalákba (zarándokok lakhelye), ismerkedtünk mindennel.

Az egyik este kicsit bátrabban néztük végig a pudzsát. Beültünk a Gangesz lépcsősorán várakozó helyiek közé, akik virággal és füstölőkkel ékesített úszómécseseket szorongatva várták a szertartás kezdetét.

pudzsa, amin résztvettünk Nem sokkal később a lépcső másik oldalán ülő, sárga ruhás szvámi tanoncok (hindu szerzetesek) elkezdtek énekelni. Az énekbe körülöttünk mindenki bekapcsolódott, előkerültek a dobok és a fújós hangszerek, amelyek ütemét a helyiek tapssal kísérték. A hinduk persze nagyokat mosolyogtak csodálkozó arcunkon, de látszólag örültek, hogy részt veszünk lenyűgöző szertartásukon. Ismét kaptunk áldást, így másnap már bátran vágtunk neki az ötnapos hegyi túránknak... no de erről majd legközelebb."

Folytatjuk...

Szerző: Szilvi, Ádám

Hozzászólások

Légy az első hozzászóló!

Opciók:
Cikktérkép
Archívum
Programok

Mai események
  • Semmi
Közelgő események
  • Semmi
Linkcsere
Xaraya motorral
Get Firefox!
WYW kereső
   

Ellenkező értelmű megjegyzés hiányában minden képi, írott és eszmei tartalom szerzői jogának tulajdonosa Balogh Dániel. Ezen tartalmak csak a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Így add tovább! 3.0 Unported Licenc feltételeinek megfelelően használhatóak fel (bővebben itt). Üzleti célú felhasználásukhoz külön, írásos engedély szükséges.

A lap optimális külalakja Firefox böngésző alatt, minimum 1024x768-as felbontású, 32 bit színmélységű monitoron jelenik meg. Kérlek, ha a honlap működésében, viselkedésében hibát, meglepő dolgot találsz, értesíts róla.