Kathak táncest volt

A táncosnő és a vele fellépő négy zenész India függetlenségének 60. évfordulója alkalmából turnézik Európában. Négy magyarországi fellépése közül ez a tegnapi volt az egyetlen Budapesten; ma (október 25.) este még Gyöngyösön elcsíphetik a szerencsések, aztán más országba indul. Fellépését támogatta többek között az Indiai Nagykövetség, és az Indiai Kulturális Kapcsolatok Tanácsa. Úgy hírlik, hogy műfajának nevesebb táncosai közé tartozik Indiában.

Nos, az üröm az örömben a következő volt. A helyiség, amelyben a művésznő fellépett, vízszintes padlójú volt, lelátónak nyoma sem akadt benne. A talán térdmagasságba emelt színpad a szabálytalan alakú helyiség egyik fala mellett volt; a teremben elhelyezett egyszerű székeket a vendégek nagy száma miatt a fellépés előtt további székekkel gyarapították. Így is csak állóhely jutott nem keveseknek.

Ők jártak jobban: talán láttak is valamit. Az első két-három széksorból valószínűleg élvezhető volt az előadás. Aki hátrább ült, az - testalkatától, valamint az előtte ülők testalkatától, térbeli konfigurációjától és dinamikájától függően - meg kellett elégedjen azzal, hogy a táncosnőt deréktól felfelé, melltől felfelé, nyaktól felfelé, vagy egyáltalán nem látja.

A kathak táncstílus egyik fő izgalmassága a virtuóz lábmunka, amit Pragati bőségesen demonstrált is annak a maréknyi embernek, aki látta a lábát. Mi többiek legalább hallottuk: a színpad elején padlómikrofont helyeztek el a lábcsörgők kihangosítása végett. Ha ezt a mikrofont valakinek eszébe jutott volna hátulra tenni, hogy a táncosnőnek ne legelöl kelljen állnia az ilyen daraboknál, akkor mindenki egy kicsit többet láthatott volna belőle.

Magyarországon ritkaságszámba megy, hogy élő zenével kísért indiai táncot lássunk. Mint azt a művésznő hangsúlyozta is, a kathakban különösen fontos a táncos és a zenészek interakciója, tehát felvett zenére táncolva nem lehetne az előadás olyan, amilyennek lennie kell. De azért a közönség is szereti élvezni a dekoratív ruhába öltözött, izgalmas alakú hangszereken mesterien játszó zenészek látványát. A zenészek a színpad szélén ülnek a földön. Láttunk is néhány villanást belőlük - amikor bejöttek, meg amikor kimentek.

Így lehet egy nagy dérrel-dúrral szervezett és beharangozott előadást tökéletesen pofára ejteni: pedig csupán egy rendes előadóterem hiányzott volna ahhoz, hogy teljes legyen az élmény.