JÉ! India
Kapcsolat
Adakozás
Segíts, hogy a honlap fennmaradjon!
Ajánló
Bollywood - A földreszállt félistenek otthona
Tudod-e...
...melyik indiai várost becézik Cyberabad-nak?
Hyderabadot.
 

Riksa minden mennyiségben

Beküldte:  Dániel. Megjelent: 2008. Június 30. Megtekintve: 6347
Néhány nappal ezelőtt elhangzott velem egy rövid beszélgetés a Magyar Rádióban a kalkuttai riksákról. Mivel a feltett kérdések rosszak voltak, a válaszaimat pedig erősen megvágták, úgy gondoltam, hogy nem lenne hülyeség pár dolgot elmesélni erről az egészről itt a honlapon.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Mivel ez a cikk elsősorban a megszokott személyes morcogásom, nem pedig riksológiai információbánya, azzal kezdem, hogy elmesélem, hogyan is indult az egész. Talán ott, hogy a májusi National Geographicben megjelent egy cikk Riksák végnapjai címmel, amelynek én voltam a lektora, pontosabban az indiai nevek és szavak magyaros átírásait adtam hozzá.

Aztán múlt péntek reggel felhívott egy rádiós hölgy, hogy kéne egy kicsit beszélgetni a rádióban a kalkuttai riksákról, annak az apropóján, hogy Budapesten is van már riksaszolgáltatás. (Amúgy nálunk itthon a Riksa Media jó példa arra, hogyan lehet a személyszállítást a nagy reklámfelülettel ötvözni, így kifizetődővé tenni a tekerést.)

Aznap délután kellene mindezt tenni, élő adásban. Némi gondolkodás után (soha nem voltam Kalkuttában, és reménykedtem benne, hogy tudok magam helyett ajánlani valakit, aki igen – de akire gondoltam, annak nem volt alkalmas) elvállaltam a dolgot; közben azt is megbeszéltük, hogy mégis inkább felvételről legyen, úgyhogy menjek be délben; ott majd nem vele, hanem egy másik hölggyel kicsit elbeszélgetünk arról, hogy miről is fogunk beszélgetni, aztán durr bele. Be is mentem; jött az első hölgy, majd a második, aztán átpasszoltak egy harmadiknak, és durr bele.

Rossz az, aki rosszra gondol; csupán annyit akarok mondani, hogy nem beszélgettünk arról, hogy miről fogunk beszélgetni, csak bemutatkozás, egy kis loholás a folyosón, aztán elkezdtük a felvételt. A bemutatkozás valószínűleg neki is elég sietős lehetett: az interjúban felkonferáláskor és lekonferáláskor is Balogh Dávid lett belőlem. Nem mondom, én sem emlékszem már a hölgy nevére – csak nekem nem is az a dolgom, hogy emlékezzek rá, ki készített velem riportot, és nem mondom el az állami rádióban rosszul a beszélgetőpartnerem nevét.

Az utóbb meghallgatott műsorból megtudtam, hogy az egészet arra a téves alapgondolatra építette fel, amivel a velem való beszélgetést is indította: miszerint hogy a riksa nálunk divatos, izgalmas újdonság, miközben Indiában humanitárius okokból be akarják tiltani ezt a régi hagyományt, mert ott gyalog húzzák a szegény, szakadt rongyokba öltözött kulik a riksát, és a becsületes polgárok elvből bele sem ülnek egy ilyenbe. A beszélgetésünkben elhangzott ugyan a válaszom egy része erre a felvetésre, de a másik részét kivágták, a harmadik részét meg eleve nem is volt lehetőségem elmondani. Úgyhogy a legjobb lesz, ha itt egy kicsit kifejtem az egészet – jöhet a riksológia.

A riksa Indiában régi hagyomány. Hát, nem egészen. Alig több, mint száz éve van Indiában riksa. Egy-két évtizeddel az ottani meghonosítása előtt Japánban találták ki ezt a közlekedési eszközt, mintegy ötvözve az embervonta teherhordó kordét a gyaloghintóval.

A riksát Indiában gyalog vontatják. Fittyfenét. Valóban vannak gyalogriksák Indiában, és régebben valóban több volt belőlük. De a „riksa” szó a legtöbb indiai számára ma biciklis riksát jelent – lényegében ugyanolyat, mint a budapesti riksa, csak persze üvegszálas műanyagkabin, féklámpa és beépített MP3-lejátszó nélkül. Ma a gyalogriksák – India kb. kétezer városa és 550 ezer falva közül – egyetlenegy helyen léteznek: Kalkuttában (revideált neve: Kolkata; gyarmatias alakja Calcutta; én maradok a Kalkuttánál, amit ugyanolyan magyarosított alaknak tekintek, mint mondjuk Koppenhága). India egymilliárd és százötvenmillió lakosa közül [corrigendum: az interjúban azt mondtam, hogy egymilliárd hatvanmillió – ez elavult adat; a 2008-as becslés 1,15 milliárd közelében van] néhány ezer van, aki gyalogriksahúzással foglalkozik. (A BBC adata szerint 2003-ban 1900 engedélyezett gyalogriksa létezett. Egy riksát általában két-három ember húz váltott műszakban, és az engedély nélküli gyalogriksák száma legfeljebb az engedélyezettek duplája lehet – tehát legfeljebb húszezer emberről van szó.) A biciklis riksákról nincs számadatom, de ha – teljesen hasraütéses alapon – azt a szerény becslést teszzük, hogy a 2000 város mindegyikében van mondjuk átlag kétezer, az 550 ezer faluban pedig átlagosan kettő, akkor a nagyságrend valamivel ötmillió ember fölé jön ki. Tehát azt mondani, hogy Indiában a riksát kézzel húzzák, kicsit olyan, mint azt mondani, hogy a magyarok (Wikipedia szerinti népesség: 10,053 millió) Ózdon (Wikipedia szerinti lélekszám: 37 040 fő) élnek. Ezzel nem azt mondom, hogy az a valahány ezer gyalogriksakuli le van tojva, csak azt, hogy ne hangoztassunk sületlenségeket.

A riksát humanitárius okokból akarják betiltani. Fölöttébb valószínűtlen. Mint azt a fent említett NatGeo cikkből és különféle webes forrásokból megtudhatjuk, a legvalószínűbb oka a tervezett betiltásának az, hogy csökkentsék a forgalmi dugókat. Mint a világ legtöbb városát, Kalkuttát is az özönvíz… bocsánat, a gépkocsi előtti időkben kezdték építeni, és legalábbis korai szakaszában különösebb tervezés nélkül nőtt a belváros, és utcái túl szűkek a mai léptékű autóforgalomhoz. Tehát szegény gépkocsitulajdonosok panaszkodnak, hogy csak lépésben tudnak haladni. A gépkocsitulajdonosok érdekei pedig természetesen többet nyomnak a latban a városi elöljáróknál, mint a gyalogriksásokéi. Hogyan lehetne segíteni szegény autósoknak? Hát ugye, szélesebbre dózerolni az utcákat mégsem lehet. A gyalogosokat kitiltani nem lehet, és külön járdát sem lehet építeni nekik ott, ahol nincs ilyen, mert akkor még kevesebb hely maradna az autóknak. A bicikliket nem lehet betiltani, mert abból népfelkelés lenne. A szent teheneket nem lehet betiltani, mert abból vallási felkelés lenne. A biciklis riksát nem lehet betiltani, mert azoknak jobb az érdekvédelmük. Tiltsuk be a gyalogriksát, mert a kulikat bárki rugdoshatja – és állítsuk be úgy a dolgot, mintha humanitárius okokból tennénk, hogy szegény páráknak ne kelljen a rudak között loholni.

Sokan elvből nem ülnek gyalogriksába, mert nem bírják elviselni, hogy egy embertársuk vontassa őket. Eszem az álszent szívüket. Nem ültem még gyalogriksában, és biztos vagyok benne, hogy én is zavarban lennék, amikor először csinálom – de azért ki fogom próbálni, ha eljutok Kalkuttába, mielőtt felszámolnák ezt az intézményt. Mi, modern városi emberek, zavarba jövünk a kemény fizikai munka gondolatától. Nem szeretjük, ha tőlünk karnyújtásnyi távolságra történik a dolog. A szénbányákat persze nem akarjuk betiltani, pedig nem hiszem, hogy a harmadik világ vájárjai sokkal humánusabb körülmények között dolgoznak, mint a riksakulik. De azért befűtünk a szénnel, és használjuk a hőerőműben termelt áramot. Beszélgessünk azokról az indiaiakról, akik puszta kézzel tisztogatnak szartól eldugult csatornákat? Akik nem embereket, hanem felpuffadt, bűzlő bivalydögöket vontatnak kézi erővel? Akik születésüktől halálukig egy nagyváros szeméttelepén élnek guberálásból? Ne beszélgessünk, mert nagyon messzire mennénk.

Inkább nézzük meg azt, hogyan viselkedik egy középosztálybeli indiai, ha riksába ül. Aki volt már Indiában, látott ilyet biciklis riksával – gyalogossal én sem láttam még, csak extrapolálok. A középosztálybeli úriember vagy matróna jó kövér, státusát testterjedelmével is élénken demonstráló személy. Csomagja is van, meg esetleg egy-két hozzá hasonló barátja vagy barátnője. Vagy családja. Ezeket felzsúfolja a riksára, királyian hátradől, majd leereszkedően int a riksásnak: mehetsz – de siess ám, és ne fékezz hirtelen, inkább üsd el a kóbor kutyákat és hajts át pár gyalogos lábán, a kátyúkat viszont kerüld ki, ne zötykölődjünk itten! Tisztelet a kivételnek. Akad, persze hogy akad. Kivétel mindig akad. Biztos Kalkuttában is akad néhány ember abból a bő 15 millióból, aki őszintén együttérez a riksakulival, és úgy gondolja, hogy a kulinak majd jobb lesz, ha ő nem ül be a riksába.

A kulinak majd jobb lesz, ha nem ülnek be a riksába vagy egészen betiltják a gyalogriksát. Hiszem, ha látom. Eddig volt valami melója, amivel megkereste a napi betevőt, és esetleg még a családjának is juttatott valamit. A kalkuttai riksakulik nagy része Bihár államból jött nincstelen paraszt, akinek az otthoni munkalehetőségeinél annyival jobb a gyalogriksahúzás, hogy megéri neki Kalkuttába jönni. Átképzést ígérnek neki. Átképzik piaci hordárrá? Irodai lótifutivá? Dunát (pardon, Húghlít) lehet velük rekeszteni máris. Számítógépes rendszergazdává? Ne röhögtessenek. A kulinak most van munkája: dolgozik, mint az állat, rámegy az egészsége, de nem hal éhen a családja. Ha nem riksázhat, nem lesz munkája.

A város többi lakójának jobb lesz, ha betiltják a gyalogriksát. Valószínűtlen. Ami az autós urakat illeti, lehet, hogy egy hajszállal gyorsabban haladhatnak majd. De a gyalogosok, a szent tehenek, az ökrös szekerek, a biciklis személy- és teherszállító riksák mind ott maradnak az úton. Ráadásul a gyalogriksák már most is ki vannak tiltva a főútvonalakról – és ez így meglehetősen rendben is van. Azokra a mellékutcákra, ahol a gyalogriksa még közlekedhet, az autós nem olyan gyakran megy; egy részükbe pedig be sem tud menni, mert olyan szűk sikátorok, hogy csak a gyalogriksa fér el bennük. No és azok, akik most a gyalogriksák kuncsaftjai? Ők azok, akik egy apró szociális lépcsővel állnak csak a legszegényebbek fölött. A szűk sikátorok lakói. Ha betegek vagy megsérülnek, nem jön értük mentőautó – egyrészt mert azt meg kéne fizetni, másrészt mert a mentőautó sem fér be a sikátorba. A gyalogriksa elviszi őket az orvoshoz és vissza. Az alsó középosztály gyerekeit elviszi a gyalogriksa az iskolába. És ha rászakad a városra a monszun, mindenkit elvisz a gyalogriksa mindenhová. Jobb lesz nekik, ha nem lesz gyalogriksa?

Két megoldási javaslatom volna. Persze merem remélni, hogy az elsőt nem fogadja meg senki – és remélni sem merem, hogy a másodikat bárki is megfogadja. Az első: humánus módon amputálják minden gyalogriksakuli egyik lábát és egyik szemét. Adják el a fekete szervpiacon (retinadonorokra nagyon nagy kereslet van Indiában). A befolyt pénzt tegyék zsebre a politikusok. Az elkobzott riksákat adják el tűzifának; az ebből befolyt pénz pont elég lesz egy gyorstalpaló profikoldus-tanfolyamra a riksások számára. Aztán szervezzenek nagyszabású népünnepélyt, ahol a féllábú, félszemű exriksások népdalok éneklésével dicsőítik a politikusokat, akik ilyen jó megélhetést adtak nekik.

A második: rúgják ki végkielégítés nélkül az összes aktakukacot, aki azért kapja a fizetését, hogy halogassa a döntést a riksások sorsáról, és ezzel kapcsolatban jegyzőkönyveket írjon, sokszorosítson, pecsételjen, archiváljon, galambbal leszarasson, patkánnyal megrágasson, elrekkentsen, előkeressen és meghamisítson. (Esetleg képezzék át a szegény kirúgott aktakukacokat riksakulivá, hogy az ő családjuk se haljon éhen.) Az ebből megtakarított pénzhez doboljanak ki maguknak támogatást még pár nemzetközi szervezettől. Gyártassanak le egy sorozat pehelysúlyú riksát alumíniumvázzal és gumikerékkel (és bérelhető reklámfelülettel), azt osszák ki a riksásoknak vagy tegyék lehetővé, hogy hosszú lejáratú, alacsony kamatú és kis törlesztőrészletű hitelre megvásárolhassák. Vezessenek be ingyenes orvosi vizsgálatot, támogatott kezelést a riksásoknak, esetleg osszanak nekik valami maszkot, amivel kevesebb benzingőzt kell belihegniük. Aztán kezdjenek el luxusriksát gyártani – MP3-lejátszó nem kell bele, csak párnázott és rugózott ülés; ennek a riksának legyen mondjuk háromszor akkora tarifája, mint a mezeinek, és elsősorban turisták használatára szánják – de persze a honpolgár is ülhessen fel rájuk, ha kifizeti a háromszoros tarifát. Tegyék a gyalogos riksát a városimázs részévé, legyenek büszkék rá, dicsekedjenek vele. Reménytelen?


Hozzászólások

Légy az első hozzászóló!

Opciók:
Cikktérkép
Archívum
Programok

Mai események
  • Semmi
Közelgő események
Linkcsere
Xaraya motorral
Get Firefox!
WYW kereső
   

Ellenkező értelmű megjegyzés hiányában minden képi, írott és eszmei tartalom szerzői jogának tulajdonosa Balogh Dániel. Ezen tartalmak csak a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Így add tovább! 3.0 Unported Licenc feltételeinek megfelelően használhatóak fel (bővebben itt). Üzleti célú felhasználásukhoz külön, írásos engedély szükséges.

A lap optimális külalakja Firefox böngésző alatt, minimum 1024x768-as felbontású, 32 bit színmélységű monitoron jelenik meg. Kérlek, ha a honlap működésében, viselkedésében hibát, meglepő dolgot találsz, értesíts róla.