Szerző: Nina Paley
Hát ez most nem az a klasszikus olvasmány, hanem a  JÉ! India első streaming videója. Az alkotója egy Nina Paley nevű amerikai hölgyemény, akit a sorsa egyszer Indiába vetett, mert a pasija odaköltözött dolgozni. Ő lelkiösmeretesen - többek között a klasszikusok, például az eposzok olvasásával - készült a nagy kultúrkalandra, majd kiment a pasi után. Amaz meg emailben szakított vele. Ezek után nem csoda, ha a hölgy kiakadt - és talán az sem csoda, ha kissé pesszimista hangulatban olvasta tovább a Rámájanát. Felfigyelve arra, hogy ha őszintén megvalljuk, micsoda egy hímsoviniszta mű ez. Hát ebből alakult ki néhány év alatt a Szítájana (Sitayana), vagyis mondjuk "Szítá pályafutása" munkacímet viselő rajzfilm, mígnem kinőtte magát az egészestés Sita Sings the Blues eposz-opusszá.

Szerző: Balogh Dániel
Egy sokágú, sokbogú mese a Mahábhárata nyitányából. Ebből a hetedik részből azt tudhatjuk meg, hogyan tervezték a kígyók elkerülni kijelölt sorsukat: a pusztulást Dzsanamédzsaja kígyóáldozatán.

Szerző: Balogh Dániel
Egy sokágú, sokbogú mese a Mahábhárata nyitányából. Ebben a hatodik részben végre lezárul az első altörténet.

Szerző: Balogh Dániel
Egy sokágú, sokbogú mese a Mahábhárata nyitányából. Ebben az ötödik részben még mindig nem térünk rá az első komoly alsztori lényegére, hanem a múltról tudunk meg még néhány részletet.

Szerző: Balogh Dániel
Egy sokágú, sokbogú mese a Mahábhárata nyitányából. Ebben a negyedik részben Garuda - további viszontagságok árán - végre jóllakik.

Szerző: Balogh Dániel
Egy sokágú, sokbogú mese a Mahábhárata nyitányából. A jelen harmadik részben Garudának táplálkoznia kell, hogy energiát tároljon emberfeletti küldetése teljesítéséhez.

Szerző: Balogh Dániel
Egy sokágú, sokbogú mese a Mahábhárata nyitányából. Ez itt a második epizód, amelyben megszületik Garuda, és nagyszabású feladatot kap a kígyóktól.

Szerző: Balogh Dániel
Egy sokágú, sokbogú mese a Mahábhárata nyitányából. Úgy döntöttem, hogy szappanoperaszerűen, hetente megjelenő rövid folytatásokban írom meg és teszem közzé a történetet. Ebből az első részből megismerhetjük a hajnal és a kígyók eredetét, de minden egyéb még homályban marad.

Szerző: Balogh Dániel
Mostanában a Mahábhárata ötödik könyvét korrektúrázom. Ilyesmi munka közben mindig akad - a normál epikus narratíva meg a dögunalmas részletek mellett - egy-két izgalmas és meglepő történet. Néha fel is jegyzem magamnak őket, hogy valamikor fel lehetne használni. Most itt van egy, amit mindjárt felhasználok, mert hangulatos és tipikusan indiai mese. Arról szól, hogy hogyan próbált beszerezni egy Gálava nevű fickó nyolcszáz fekete fülű lovat a guruja számára.

Szerző: Balogh Dániel
Az istenek és a démonok népei egyfajta ingatag egyensúlyban élnek. Egyszer, amikor a démonoknak már írmagjuk is alig maradt a világon, született közöttük egy bivalytermészetű, és Mahisa, azaz Bivaly nevű fickó.

Szerző: Balogh Dániel
Aki már megnézte közelebbről Ganésa szobrát vagy képét, az észrevehette, hogy csak egy agyara van – a másik csonka. Annyira fontos tulajdonsága ez, hogy az egyik – nem túl ritka – neve is Ékadanta, vagyis egyfogú. Hogy mi is történt a másik agyarával, arról több történet kering.

Szerző: Balogh Dániel
Ganésa apja, Siva – egyéb kedvenc foglalatosságai mellett – a lemondó élet és az aszketikus jóga nagy híve. Időről időre faképnél hagyja szerető családját, és kivonul a Himalájába meditálni. Ezt cselekedte nem sokkal fiacskája, az ekkor még emberfejű Ganésa születése után is.

Szerző: Balogh Dániel
Egyszer volt, hol nem volt, már megint élt egy démoni király.

Szerző: Balogh Dániel
Élt egyszer hajdan egy Hiranjakasipu (más források szerint Hiranjakasjapa) nevű démonkirály. Évezredeken át lemondást gyakorolt és sanyargatta a testét, míg végül megjelent neki Brahmá, akinek kötelessége, hogy a megfelelően végrehajtott vezeklést megjutalmazza, akárki is legyen az aszkéta törekvő. Brahmá érdeklődésére, hogy mit kíván, Hiranjakasipu azt felelte, hogy halhatatlan akar lenni.

Szerző: Balogh Dániel
Régen az istenek sem voltak halhatatlanok, de szerettek volna változtatni ezen a siralmas állapoton. Némi böngészés után beszerezték a szükséges információt: az óceánt kell kiköpülni, hogy abból mintegy vaj gyanánt előkerüljön a halhatatlanság nektárja. [Köpülhetősége miatt gyakran nevezik Tejóceánnak is ezt a világelőtti ősóceánt; ez azonban nem azonos az érett hindu kozmológiában a világot övező koncentrikus óceánok egyikével, mely szintén tejből vagyon.]

Szerző: Balogh Dániel
Egyszer régen a látnok-bölcsek egy nagy kongresszusán felmerült a kérdés: melyik isten a leginkább méltó a tiszteletükre? Egyesek azt mondták, Brahmá az; mások, hogy Visnu, és ismét mások, hogy Siva. Valaki azt is felvetette, hogy tulajdonképpen kizárólag a napot kéne imádni – de őt leintették és ókonzervatívnak titulálták.

Szerző: Balogh Dániel
Történt egyszer – ahogy ez már történni szokott -, hogy a földön az állapotok tragikussá váltak. Nem volt ennek semmi különös oka az emberi természettől eltekintve, csak egyszerűen eluralkodott az individualizmus, opportinuzmus, és még egy csomó izmus, ami nem tesz jót.

Szerző: Balogh Dániel
Az idő hajnalán, amikor még világ sem volt, Brahmá és Visnu összetalálkozott, és elhatározta, hogy kéne egy világot teremteni. Mindkettő úgy gondolta, hogy ő maga az egyetlen méltó személy erre a feladatra, és civakodni kezdtek, hogy ki is teremtse a világot. Mindkettő meg akarta győzni a másikat arról, hogy ő a hatalmasabb isten – azonban a vita nem jutott egyről kettőre, mert más érvük nem volt, mint hogy „de igenis én vagyok a királyabb”.