A Konyhológia egy új kísérlet a gasztroblog és a "józan ész" alapelv vegyítésére. Meglátjuk, mennyire lesz időm és energiám folytatni - mindenesetre részben indiás, részben egyebes főzési dolgokról írok benne.

Kezd bekúszni a magyar köztudatba is egy korábban ismeretlen „kígyó”: a nága dzsolokia. Ezért úgy gondoltam, ideje lesz megírnom ismerkedésünk történetét. Hogy mivel is? Aki még nem hallotta ezt a fura hangzású szópárt, annak mindjárt elárulom, hogy a világ legcsípősebb ismert paprikájáról van szó. Jó három éve hallottam először erről a paprikáról, mégpedig épp a saját honlapomnak köszönhetően: amikor érdekességeket gyűjtöttem a Tudod-e? rovatba, akkor futottam bele a nágába, és írtam meg a melyik a világ legerősebb paprikája? cikkecskét. Azóta kóstoltam szárítva és frissen, és magam is termeltem dzsolokiát. Így aztán a téma botcsinálta szakértőjeként most közrebocsátom, amit tudok róla. És végre fényképeket is tettem fel ehhez a cikkhez!

Frissen találtam ki a mostani kánikulában ezt az Észak-Indiát idéző hangulatú fagyit. Próbáljátok ki, aztán írjátok meg, mit szóltok hozzá.

Rajtunk a kánikula, és a tavasszal ettem egy rendkívül finom mustáros acsárt. Azt hittem, házi, és a kínáló felesége készítette - de tévedtem: piacon vette Rádzsaszthánban. Azóta tervezgetem, hogy megpróbálok valami hasonlót csinálni, ha itt a nyár és lesz időnk. Megcsináltam, és majdnem olyan jó lett, mint az ihletadó. Az acsár készítése kissé rizikós dolog, hiszen erjeszteni kell - a biztonság kedvéért sok sót és sok olajat tettem bele, hogy meg ne romoljon. Itt van tehát a recept - próbálja ki, akinek kedve van. Mivel a kánikula folytatódik, most karfiol-sárgarépa acsárt próbálok éppen készíteni.

Egy egészen egyszerű, mégis határozottan indiai hangulatú rizsköret.

A vindálú indiai ételként terjedt el a világon, pedig ez a goai specialitás eredetileg portugál étel volt; neve is a vinho e alho, vagyis "ecet és fokhagyma" kifejezésből származik. Goa konyháján sokféleképpen érezhető a portugál hatás, egybek között abban is, hogy viszonylag sok húsételt esznek errefelé, és népszerű az - India más részein általában csak a legszegényebbek által fogyasztott - disznóhús.

Kasmír hagyományos konyhájára a nyugat-ázsiai iszlám világ hatott, így többek között abban is különbözik India más részétől, hogy gyakrabban használ húst. (Errefelé a magas kasztú hinduk is általában húsevők - a marhahús kivételével.) A rógan dzsós Kasmír hagyományos, zsíros birkapörköltje.

Tibet kemény klímáján alapvető élelmiszer a hús, hiszen friss zöldség csak az év rövid szakaszában terem. A száraztészta viszont egész évben eláll, és zöldségszezonban a magashegyi napsugárzásban remekül nőnek a káposztafélék és egyéb zöldségek.

A páparh napon szárított, hártyavékony lepény, amelyet általában pirítva vagy sütve fogyasztanak ropogós csemegének. Azonban száraztésztaként is felhasználható - különösen Észak-India nyugati fertályán, a sivatagos, friss zöldségben szűkölködő vidékeken jellemző ez az elkészítési mód.

A számbár Dél-India alaplevese dálból és zöldségekből. A készítéséhez használt fűszerkeverék (Számbár-por) maga is tartalmaz pirított, majd megőrölt hüvelyeseket. Ezt az alapfűszert a háztartások - egyéni, gyakran nemzedékről nemzedékre hagyományozott receptúra alapján - előre szokták elkészíteni. A friss leves elkészítésének receptjét olvashatod itt.

A bengáli konyhában a kesernyés íz kiemelt helyet kap, és úgy tartják, minden rendes étkezéshez kell tartoznia egy kesernyés fogásnak. A leggyakoribb keserű ízesítők a keserűtök (karéla) és a ním-fa levele - ám nálunk az előbbi igen ritkán kapható, az utóbbi pedig soha. Itt van hát egy lepkeszegmaggal keserített főzelék.

Egy könnyű, egyszerűen elkészíthető, mégis pazar édesség Nyugat-Indiából.

Ez a friss, édes házi túróból készített édesség egy kicsit munkaigényes, de abszolúte fenséges. A titka az, hogy nem szabad tőle sajnálni a munkát, és a túrót selymesen simára kell gyúrni hozzá.