Az Indiai Nagykövetség és egyéb résztvevők szervezésében november 30-tól december 6-ig egy India-hétnek titulált rendezvénysorozat lesz Budapesten. Ennek eseményei között lesz egy Gándhí-konferencia, indiai filmfesztivál, valamint különféle egyéb kulturális események.

Szeptember 11-e manapság feketebetűs napnak számít a világ nagy részén. Indiában azonban számon tartanak egy másik szeptember 11-ét is: 1906-ban e napon hirdetett először erőszakmentes ellenállást Mahátmá Gándhí – akkor még Dél-Afrikában. Most pedig a magyar-indiai kulturális kapcsolatokban lett egy apró kis saját szeptember 11-ünk, ami nem épületek rombolásához, hanem építéshez kapcsolódik.

A Lettre folyóirat 2008 nyári száma Indiával foglalkozik.

Az Indiai Nagykövetség felhívását olvashatjátok ebben a cikkben. További részleteket sajnos nem tudok, így nem érdemes hozzám fordulni tájékoztatásért. Amikor ezt a cikket felteszem, a Követség honlapján sem találtam releváns információt. Így például homályban marad, amit én is szeretnék tudni: hogy mi lesz a pályázatra beadott művek szerzői jogaival.

Szeretném felhívni a figyelmedet egy ingyenes programra, amely – az Indiai Nagykövetség támogatásával – immár 1993 óta rendszeresen várja az India iránt érdeklődő látogatókat.

Hopp, megint itt van egy indiás-keletes program. Ez természetesen szép és jó: egyre többen munkálkodnak azon, hogy a Keletet elhozzák közénk. De amíg az egyik szemem nevet, a másik sír: vajon miért kell ennek a rendszeresre tervezett programnak pontosan ugyanabban az időpontban lennie, mint egy másik programnak?

A magyar-indiai kultúrkapcsolatok új megerősítést nyertek hála Ranjit Rae úrnak, India nagykövetének – és persze az ELTÉnek is. A most létesített Rabindranáth Tagore Ösztöndíj a Magyarországon végzett indológiai kutatások támogatását szolgálja.

Február 17-én, szombaton megünnepeltük a hindí nyelv világnapját. Tavaly óta létezik ez az esemény; azelőtt csak a hindí nyelv sima napja volt, amit Indiában – ha jól emlékszem – nyáron ünnepelnek. Mivel azonban az Indián kívül hindível foglalkozók általában egyetemi körökbe tartoznak, a nyári időpont nem túl alkalmatos, így hát 2006-tól létezik egy hindí világnap is, amelynek hivatalos dátuma január 10. A nyári hindí-napot általában ősszel ünnepeltük itt Magyarországon; a januárira pedig most, februárban került sor. Következzék egy kis személyes beszámoló róla.

Szeptember 14-én lesz az eltés csütörtök esti programsorozat megnyitó ünnepsége, és szeptember 21-től a szokásos rend szerint halad majd a program. Az előadásokról még nincsen pontos információ, de ami késik, nem múlik. Az egyes alkalmakról nem fog külön hír megjelenni a honlapon, hanem az Eseménynaptárból tájékozódhatsz majd az aktuális tervezetről.

Ma találkoztam az Incredible India kiadványok közül a magyar nyelvű hátoldali szöveggel ellátott India-térképpel. A térkép kolofonjában az áll, hogy én fordítottam, és ott van a honlap címe is. A reklámnak persze örülök, de a fordítás tulajdonítását kikérem magamnak. A szöveg egy részét valóban én fordítottam, a nagyobb részét viszont valami amatőr, aki sem magyarul nem tud, sem Indiához nem ért.

Szántó Péter tibetológus és indológus kolléga blogja. Angol nyelven.

Július hatodikán köszöntöttük ex-tanszékvezetőnket, Töttössy Csaba professzor urat hetvenötödik születésnapja alkalmából az ELTE Indoeurópai Nyelvtudományi Tanszékén. Az ünnepi eseményen jelen volt a magyar indológusok több generációjának számos képviselője, az őszes egyetemi tanártól a karonülő csecsemőig (aki ugyan még csak potenciális indológus).

Ígértem a múltkorában, hogy összeszedek egy csokorral az újonnan megjelent Incredible India brosúra szamárságaiból. Nem hiteles vagy teljességre törekvő korrekciós lista lesz ez, hiszen akkor nagyobb volna a terjedelme, mint magának a kiadványnak. Fordítója német eredetiből dolgozott (hogy miért, azt nem igazán értem, hiszen az őseredeti verziót nyilván angolul írták az indiaiak), és szokás szerint sem németül, sem magyarul nem tudott annyira, hogy fordítói munkát végezhessen – arról már nem is beszélve, hogy Indiáról jól láthatóan a leghalványabb fogalma sincs. Valamikor majd írok olyan cikket is a jéblogba, ami nem csak piszkálódásból meg morgásból áll – de hát amíg ilyen a felhozatal, addig nincs mit tenni: lássuk hát az izgalmasabb leiterjakabokat.

Gyönyörű képekkel illusztrált betekintés India művészetébe és kultúrájába a 13. századig. Nem csak a képek viszik a könyvet, hanem tartalmas is, a fordítás szakszerű, és az átírás – kis számú hibától eltekintve – pontos.

Nagy kaliberű áttekintés India művészettörténetéről, máig is alapmű és olvasmánynak is jó. A képanyag természetesen nem modern színvonalú, és Baktay értelmezése – bár többnyire megejtő és meggyőző – nem mindig hivatalosan elfogadott.

Modern, tankönyv-jellegű áttekintés. Adatgazdagsága ellenére emészthető, sok eredeti forrást tartalmaz. Szinte az egyetlen, ma hozzáférhető általános könyv India történelméről. Hiteles, bár nem teljesen következetes átírás.

Olvasmányos, kellemes stílusú leírások többféle indiai helyszínről, és igen rövid, nem túl használható útikönyv-függelék. Utóbbinak egy része változtatás nélkül átvéve a régi Panoráma útikönyvből. Átírás szempontjából ugyanolyan lesújtó.

Fordítás és átdolgozás; a magyar közreműködők legaktívabbika Kalmár György volt.) Praktikus útikönyvként ma már nem túl használható, de rendkívül bőséges történelmi és kulturális háttéranyaga miatt olvasmánynak is kiváló, bár nekem fájó pont, hogy az általa használt átírás tragikusan pontatlan.