A maina (magyarosan néha mejnónak hívják) India legközönségesebb madarai közé tartozik; előszeretettel él városokban is, az ember környezetében. Lencsevégre kapni azonban nem olyan könnyű, mert szeret egy kis távolságot tartani. Amúgy seregélyféle; közelebbi rokona a hangutánzó képességéről nálunk is ismert délkelet-ázsiai beó.

Ezt a gyönyörű kis gyíkocskát a párom vette észre, és én "szelídítettem meg" - legalább fél órát jött velem, sőt, kézről kézre adogattuk többen is, és végül alig bírtam elengedni.

Ez itt a fűszerként használt kurkuma virága. Színes változatai mostanában itthon is egyre gyakrabban bukkannak fel a dísznövényboltokban.

Szépen rásütött a nap, mögötte a növényzet meg árnyékban maradt.

Ki látta már a vaníliát a maga természetes állapotában? Itt van a kúszó orchidea, ami termi.

Az Indiában mindenütt megtalálható szürkés-barnás nagy kányákat pária-kányáknak szokták becézni. A képen látható bráhmana-kánya elsősorban a déli országrész tengerpartja környékén fordul elő. Pária párjánál kisebb termetű, tolla vöröses színezetű, és elegáns fehér mellényt hord. Ja, és lehet, hogy igazából nem is kánya.

Mint a rendszeres olvasók tudják, ornitológiához nem értek. Nekem sas. Jó nagy volt, és elég közel engedett.

Egy szeglet India nyugati partjából, valahol Goában.

Halászok Goa tengerpartján.

Nálunk szobanövény; Indiában hatalmas fává nő a parkokban.

Ha a kecske is, a gyerek is az utcára van utalva, hogy boldoguljon rajta, akkor bizony előfordul, hogy a gyerek megfeji a kecskét. No nem szárazra, marad a gazdájának is - csak pár korty tej a nejlonzacskóba, aztán mindenki tovább, a kecske erre, a gyerekek arra.

Ha valaki azonosítani tudja, szívesen várom a fajnevet.