JÉ! India
Kapcsolat
Adakozás
Segíts, hogy a honlap fennmaradjon!
Ajánló
Bollywood - A földreszállt félistenek otthona


A nága marása

Szerző:  Dániel. Megjelent: 2010. Február 13. Megtekintve: 12727
Kezd bekúszni a magyar köztudatba is egy korábban ismeretlen „kígyó”: a nága dzsolokia. Ezért úgy gondoltam, ideje lesz megírnom ismerkedésünk történetét. Hogy mivel is? Aki még nem hallotta ezt a fura hangzású szópárt, annak mindjárt elárulom, hogy a világ legcsípősebb ismert paprikájáról van szó. Jó három éve hallottam először erről a paprikáról, mégpedig épp a saját honlapomnak köszönhetően: amikor érdekességeket gyűjtöttem a Tudod-e? rovatba, akkor futottam bele a nágába, és írtam meg a melyik a világ legerősebb paprikája? cikkecskét. Azóta kóstoltam szárítva és frissen, és magam is termeltem dzsolokiát. Így aztán a téma botcsinálta szakértőjeként most közrebocsátom, amit tudok róla. És végre fényképeket is tettem fel ehhez a cikkhez!

A cikk a hirdetés után folytatódik

Lexikon

Nem én lennék én, ha nem a nyelvészettel kezdeném az elbeszélést. A honlap régebbi olvasói tudják, hogy az angol chili szóval szemben én a magyarított csili alakot részesítem előnyben, és hogy a  JÉ! India konyhászati részén mindig a csilipaprika szót használom a nyers terményre. Ez azonban csak azért van, hogy a szófejtőkben külön kezelhessem a szárított anyagot a frisstől. Ami a fajtanevet illeti, sajnos az angolos „naga jolokia” alak terjed nálunk is, pedig valószínűleg nága dzsolokia lenne a böcsületes írásmód, hiszen nem latinbetűs írású nyelvből származik a szó. Ugyanebbe a fajtakörbe tartozik a bhút dzsolokia (bhut jolokia) és a bih dzsolokia (bih jolokia) paprikaváltozat is – ezek ugyanabból a régióból (Északkelet-India Asszám államából) származó, egymáshoz nagyon hasonló fajták, melyeket nem igazán botanikai precizitással rendszereznek –, valamint a Dorset Naga nevű, Angliában nemesített változat (amelynek viszont angolosan illik írni a nevét). Használják még a nága morics (angolosan naga morich) nevet is.

A nága kígyót, elsősorban kobrát jelent; valamint egy harcias, nemrég még fejvadászattal foglalkozó nép neve is, akik ebben a régióban tanyáznak. Megoszlanak a vélemények, hogy a heves vérmérsékletű nága népről, egyszerűen a tájról, vagy a kobráról kapta-e a nevét a paprika. A morics és a dzsolokia egyaránt paprikát jelent, csak az előbbi bengáli nyelven (és egyébként a szanszkrit maricsa szó mai alakja), az utóbbi pedig valamelyik északkelet-indiai nyelven, talán asszámiul. Ebből a „talán”-ból az is sejthető, hogy ezúttal sajnos a tökéletesen pontos fonetikus átírásban sem lehetek biztos. Eredeti krikszkrakszokkal leírva még nem sikerült megtalálnom a nevet, viszont hallottam (filmen) asszámi ember szájából a szót, és az ő kiejtésének a „dzsolokia” elég hív visszaadása.

Folytatva a szócséplést, a bih jelentése méreg (feltehetőleg a szanszkrit visa szó rokona lehet), a bhút pedig kísértetet jelent. De itt sem olyan tiszta a helyzet, mint szeretnénk, tudniillik egyes indiai források szerint ez a név egyszerű félreértés, és a helyes név bhót dzsolokia, amelyben a bhót jelentése: bhutáni. Ha ez még nem lenne elegendő a káoszból, akkor megjegyzem, hogy csilinket emlegetik még (angol szövegkörnyezetben) naga king chili, Indian rough chili, Indian mystery chili, Indian ghost chili és Tezpur chili néven is. Csakhogy a Tezpur chili (amely a szintén Asszámban található Tézpur városáról kapta a nevét) inkább a máskor Indian PC-1 néven ismert, a dzsolokiára távolról sem hasonlító, ám szintén atomerős paprikára használatos, tehát itt már komolyan kezdenek összekuszálódni az ágak.

Összefoglalva tehát egymással szoros rokonságban álló kultúrváltozatokkal van dolgunk, de azt egyelőre nemigen tudni, hogy hány elkülöníthető változat is létezik. Egyesek a szóba jöhető neveknek legalábbis egy részét csak egy bizonyos kultúrváltozatra használják, mások azonban nem ilyen specifikusak. Én a magam részéről a nága dzsolokia kifejezést szeretem használni, és a szóismétlés elkerülése végett bevetem még a nága, valamint egyszerűen a dzsolokia nevet is. Ezek alatt ugyanazt a változat-csoportot értem, de nem szigorúan ennek valamely konkrét képviselőjét.

Botanika

Nága dzsolokia még zölden, a növényen.A fajta(kör) a legtöbb régebbi szakvélemény szerint a Capsicum chinense fajhoz tartozik, amelyből általában méregerős csilik kerülnek ki. Más szakértők szerint viszont inkább a Capsicum frutescens faj változatáról van szó. Végezetül – hogy mindenkinek igaza legyen – a legvalószínűbb igazság az, hogy e két faj természetes hibridjével van dolgunk. (Akit érdekelnek a részletek, itt olvashat egy angol cikket a vizsgálatról.)

Ide kapcsolódik még egy izgalmas kérdés: vajon volt-e Indiában paprika azelőtt, hogy az európaiak odavitték Amerikából? Sajnos egyértelmű választ erre sem tudok adni. Úgy tűnik, a konszenzus az, hogy nem volt, tehát az indiaiak – éppúgy, mint mi magyarok – csakugyan a gyarmatosítóknak köszönhetik étrendjük ma legmeghatározóbb fűszerét. Ezt talán alátámasztja az, hogy a szanszkrit nyelvben nincsen szó a paprikára: a fent említett maricsa szó eredetileg borsot jelent (és mai hindí utóda, a mircs, paprikára és borsra egyaránt használatos), és szintén borsot jelent a szanszkrit pippalí, amely mellesleg a bors (és a paprika) legtöbb mai nyelvben használatos neveinek is az elődje. Viszont azt még nem sikerült megtudnom, hogy ha minden paprika újvilági eredetű, akkor vajon miért hívják az egyik fajt chinensének, kínainak. És végezetül: azt sem lehet teljesen kizárni, hogy jóval az európaiak általi gyarmatosítás előtt kerültek amerikai származású növények az óvilágba.

Ami a növény küllemét illeti, a nága 50-120 centi magasra nő meg. Lándzsa alakú levelei hólyagos felületűek, ami a chinense fajta jellemzője. 5-9 cm hosszú termései haragoszöldről élénkpirosra érnek, kúp alakúak, és felületüket jellegzetes barázdák és bibircsókok borítják.

Tüzesség

Nága dzsolokia érőfélben a tövön.A nága/bhút dzsolokia a Guinness rekordok könyvében is szerepel, mint a világ legerősebb paprikája: több különböző mintája több különböző labor vizsgálata szerint rendszeresen egymillió Scoville-pont fölött „teljesített”, kenterbe verve ezzel a hatszázezer pontot közelítő Scoville-értékű korábbi rekordert, a Red Savina habanero paprikát. Ha nem hallottál még a Scoville-skáláról, akkor elmondom, hogy ez a paprikák csípősségének számszerűsítésére szolgáló rendszer. Eredetileg organoleptikus, azaz érzékszervi alapú skálaként dolgozták ki, és azt mérték vele, hogy egy paprikaturmixot hányszorosára kell higítani tiszta vízzel ahhoz, hogy az emberi tesztalanyok többsége már egyáltalán ne érezze csípősnek. Ma már nem a körülményes és némileg mindig szubjektív emberi tesztelést használják, hanem a kapszaicinoidok (a paprikák csípősségéért felelős alkaloidák) koncentrációját mérik meg laboratóriumi módszerekkel.

Ezen a skálán tehát nulla pont a tiszta víz (és a teljesen csípősségmentes étkezési zöldpaprika), a tipikus magyar „hegyes erős” paprika néhány ezer pontot ér, egy nagyon durva „macskapöcse” paprika pedig néhány tízezret. Összehasonlításként: az önvédelmi paprikaspray kétmillió (polgári) és ötmillió pont (katonai) közötti értéket kap – vagyis a nága félúton van a tavaszi szellő és a paprikaspré között. A vegytiszta kapszaicin pedig kb. tizenötmillió pontot ér.

A „kobramarás” nem egyenletesen oszlik el a paprikában. A termés csúcsa gyakorlatilag egyáltalán nem csíp – ezt magam is jól megjártam, amikor magamat kísérleti nyúlnak használva megpróbáltam megállapítani, érezni-e bármi különbséget egy „naga morich” és egy „bhut jolokia” néven forgalmazott paprika között. Óvatosan lecsippentettem az egyikről a hegyét – semmi. Vágtam egy kicsit nagyobb szeletet – semmi. „Mi van?” – mondom, – „hibás paprikát szedtem?” Azzal vágok egy még nagyobbat, persze egyre távolabb a hegyétől. Bekapom – hát, mit mondjak: vagy fél óráig csuklottam utána. Mellesleg a nága és a bhút között semmiféle különbséget nem tapasztaltam. Nyugodtan állíthatom tehát, hogy a hegyétől a csumája felé egyre erősebb a termés. Mindjárt meg is osztom azonban azt a rendkívül hasznos és fontos információt, hogy a közhittel ellentétben nem a magok hordozzák a paprikák erejének java részét. Az erősség leginkább a magokat hordozó erekben koncentrálódik; a tőszomszédság miatt maguk a magok is valóban igen csípősek tudnak lenni, de nem bennük terem a kapszaicin. Az, hogy a magokat kikaparva enyhíteni lehet a csili erején, pusztán annak köszönhető, hogy a magokkal együtt az eret és a hártyát is kikaparjuk.

A kóstolgatásról szólva el kell mondanom még két dolgot. Az egyik az, hogy a nága nem mar beléd azonnal. Amikor megkóstolod, először a zamat önti el a szádat és az orrodat, aztán 2-3 másodperc múlva kezd égetni a tűz. A másik dolog pedig maga a zamat: ez a legízletesebb csilik egyike. Ha felül tudsz emelkedni a maráson, akkor csodálatos, gyümölcsös-édes, rafinált aromát találsz benne (ha habanero paprikát már ettél, akkor azt tudnám mondani, hogy a nága íz tekintetében úgy viszonyul az habaneróhoz, mint a mandarin a citromhoz). Ez a zamat főtt ételben, nagyon kis mennyiségben használva is érvényesül.

Ha szert teszel a dzsolokia valamelyik rokonára, és nem volt még dolgod komoly, brutális csilipaprikával, akkor kellő tisztelettel közelíts hozzá. Ha egészben leharapsz és vidáman elrágicsálsz egy friss cseresznyepaprikát, akkor megpróbálkozhatsz körömnyesedéknél nagyobb darabkát bekapni a friss nágából – de legyen a kezed ügyében egy nagy pohár hideg tej, és készülj fel, hogy csillagokat fogsz látni. A kapszaicin vízben nem, zsiradékban és alkoholban viszont jól oldódik. Tehát ha vizet iszol rá, az semmit sem segít – a tej, joghurt viszont kiváló. Szoktak még kenyérbelet is ajánlani, és valószínűleg a pálinka sem rossz lemosó. Ha vakmerően magában kóstolgatsz egy ilyen csilit, azt tanácsolom, hogy az ajkadhoz ne érintsd: az én tapasztalatom az, hogy az ajak sokkal érzékenyebb a csípésre, mint a száj belseje, és sokkal lassabban is múlik innen a tűz, akár órákig megmaradva. Ha ezzel a paprikával főzöl, ajánlatos kesztyűt viselni hozzá: érzékeny bőrűeknek közvetlenül is megárthat, más csak akkor szenved tőle, ha utána véletlenül a szeméhez vagy (fiúk, férfiak, vigyázzatok a piszoárban!) más érzékenyebb részéhez nyúl. A szappanos kézmosás sem igazán előzi meg ezt az áttételes szenvedést.

Hogy ki mennyire bírja és mennyire szereti a csípőset, az valószínűleg az illető genetikai örökségén is, meg a hozzászokáson is múlik. Aki nem szereti, ne próbálkozzon vele. Aki szereti, legyen óvatos… Unokahúgom ehetetlenül csípősnek találta azt az uborkát, amit ugyanazzal a késsel szeleteltünk, mint előtte a nágát. Viszont olyan emberről is lehet a jutyúbon filmecskét találni, aki egy perc alatt hatvanvalahány egész nyers dzsolokiát rágcsál el magában.

Hogyan lettem dzsolokia-termelő

Beérett nága dzsolokia frissen szüretelve.Talán már korábban is meg kellett volna jegyeznem, hogy a látszat ellenére nem vagyok chili-head (van erre magyar kifejezés? csilifejű?). Módjával sosem volt kifogásom az erőspaprika ellen, Indiában töltött hónapjaim-éveim megtanítottak elviselni azt is, ami túl van a „módjával” kifejezés minden józan határán, és az utóbbi évek során lassan-lassan egyre jobban tudom értékelni a durván csípős paprikákat is. De nem teszek belőlük mindenbe, és többnyire igyekszem óvatosan bánni velük.

Abban, hogy nága dzsolokiát kezdtem termelni az erkélyen, a véletlenek összejátszásának volt a legnagyobb szerepe. Ott kezdődhetett a dolog, hogy mostohaanyám vett a hipermarketben egy tálca thai csilit, megkínált belőle, és gondoltam, el kéne vetni a magját. A magból sikerült termő növényt nevelni. Nem sokkal ezután én meg egy tálca habanerót vettem egy másik hipermarketben. (Habanero egy igen népszerű és igen erős mexikói csili neve; ha még emlékszel fentebbről, a korábbi világrekorder Red Savina is ennek volt egy kiemelt változata. Ha már zárójelezem, akkor megjegyzem, hogy a szót abanérónak kell kiejteni, mert a szóeleji h néma; és azt is megjegyzem, hogy hibás a sok helyütt látható habañero írásmód, amit talán a jalapeño – egy szintén mexikói, de egész más küllemű és sokkal gyengébb csili – neve vitt tévútra.) Ez az habanero nagyon bejött: vajas kenyérre szeletelve ugyan kivert tőle a víz, viszont isteni szószt csináltam belőle. Ez volt tehát első személyes élményem a keményebb csilik egyikével.

Nem sokkal ezek után történt, hogy kicsit utána akartam nézni még egyszer a nágának (a honlapon a melyik a világ legerősebb paprikája? cikk már egy ideje kész volt, és kíváncsi voltam, van-e újabb információ). Akkor láttam, hogy elég sok helyről lehet a neten csilimagokat rendelni, és néhány heti vacillálás után (nem vagyok a hirtelen döntések embere) úgy döntöttem, hogy megpróbálom. Az angliai cég, akitől rendeltem, nagyon korrekt volt: amikor a csomag hetekig nem érkezett meg (szerintem lenyúlta vagy kidobta a postás – nem az első eset lett volna a régi lakóhelyemen), felajánlották, hogy fizessem ki az ajánlott küldemény többletdíját (eredetileg sima postával jött), és ők elküldik még egyszer ugyanazt – majd végül még a postáért sem fizettem többet, csak elküldték újból. Ha már lúd, legyen kövér: a rendelésemben volt egy kóstolócsomag 20 szem szárított dzsolokiával, valamint vetőmag „naga morich” és „bhut jolokia” névre hallgató két külön változatból. Rendeltem ezen kívül egy fatalii nevű afrikai méregerős csilit is (zárójelben, mert nem ide tartozik: nagyon bejött – iszonyú finom aromájú, baromi ütős, de a nágánál azért barátságosabb), meg – ezen jót mosolyogtam – kaptam hozzá ajándékba egy „Hungarian hot wax” nevű paprika vetőmagjait is. (Ez feltehetőleg valamilyen hegyeserős fajta lesz, de még nem tudom, mert akkor nem vetettem belőle. Most viszont, amikor ezt írom, már el van vetve palántának – ha még csíraképes, akkor idén meglátjuk, mit terem.) Kértem még a csomaghoz egy, az illető cég által forgalmazott „csírázást elősegítő csodaszert” is, mert úgy hírlik, hogy a nágafélék magjai nem túl erélyes csírázók, és ez a szer szignifikánsan javítja a kelési arányt. Erről utóbb kiderült, hogy kálium-nitrát, amely tényleg rendelkezhet csírázásjavító hatással. Mindez postaköltséggel együtt kb. 10 fonttal tett szegényebbé.

2008 tavaszán történt ez, és mivel eleve is kicsit későn rendeltem, a postai kavarodás miatt pedig több mint egy hónapot csúszott a magok megérkezése, a paprikáim abban az évben már nem teremtek. Az instrukciók szerint oldatot csináltam a kálium-nitrátból, beleáztattam a magokat egy órára, majd újra megszárítottam őket papírtörülközőn. Kis cserepekbe egyenként 2-3 magot vetettem mezei virágföld és homok keverékébe, belocsoltam egy kis gombaölő szerrel palántadőlés ellen, aztán „inkubátorba” tettem a veteményt. Az inkubátorom a paludáriumom volt, vagyis egy szép nagy akvárium, amelynek zárt, növényekkel beültetett szárazföldi része is van. Ide a szárazföldi részre kerültek a palántacserepek, ahol éjszakánként 24-26 fok volt, nappalonta pedig 28-30. A paprika általában meleget igényel a keléshez, és különösen igaz ez a trópusi csilikre; a magas páratartalom pedig a kelés utáni életben maradáshoz hasznos nekik.

1-2 hét volt, amíg a magok kikeltek ebben a minitrópusban. A pontos számokra már nem emlékszem, és nem vezettem naplót, de a lényeg az, hogy 5-6 szem magot vetettem mindkét nágaféléből, és ezekből végül 1-1 növényt sikerült felnevelnem a szerintem jó körülmények és gondos bánásmód ellenére. (Az ugyanekkor vetett és ugyanígy kezelt habanero és fatalii magok kelési és megmaradási aránya sokkal jobb volt.) Próbálkoztam a szárított paprikák magjának elvetésével is, de azokból semmi nem kelt ki. A magokat eleve palántacserépbe vetettem, és tűzdelés nélkül neveltem őket tovább. Két lombleveles korukban kiköltöztek a paludáriumból a nyugatra néző ablakpárkányra, eleinte még üdítőspalackból készült burával lefedve, és fokozatosan szoktatva a szárazabb levegőhöz. Idővel aztán – most már nagyobb cserépbe átültetve – az erkélyre is kiköltöztek.

Mint mondtam, megkésve történt az egész: május vége felé vetettem, és azon a nyáron már nem teremtek a paprikák, bár virágozni elkezdtek. A tél közeledtével aggódni kezdtem, hogy mi legyen velük. Féltem, hogy bent a panellakásban túl száraz és sötét lesz nekik, az erkély viszont hiába beépített, mégiscsak fűtetlen, és a téli éjjeleken 0 fok körül jár a higanyszál. Végül visszajöttek a csilik a lakásba, az ablakpárkányra. Ősz közepe táján alaposan megmetszettem őket (hogy jobban elférjenek bent). A telet elég jól átvészelték, nem száradtak el, nem ette meg őket a takácsatka, csak kissé nyurga, gyenge (szaknyelven: etiolált) hajtásokat hoztak. Így késő tavasszal újabb drasztikus metszés következett, és ezután az – ismét átültetett – paprikák gyorsan és erőteljesen fejlődni kezdtek.

Virágaikat azonban továbbra is ledobálták, ezért rászoktam arra, hogy méhecskét játsszam. Zümmögni ugyan nem zümmögtem hozzá, de tavaly nyáron szinte minden nap végigpamatolgattam az összes épp nyíló paprikavirágot ecsettel. Ez meghozta a várt eredményt, és végre termést kötött mindenfajta csilim. (Hozzá kell tenni, hogy az erkély, ahol nyáron laktak, a negyedik emeleten volt, és igazi méh csak néhanapján járt arra véletlenül. Földszinten talán kevésbé lett volna szükség a mesterséges megtermékenyítésre.)

Tavaly nyár végén aztán nagy változások következtek az életemben, és így a csilikében is. Tudniillik a pesti panelből kiköltöztünk az agglomerációba, kertes házba. Itt a paprikák sorsa igen mostoha volt, mivel a felújítás emésztette fel minden erőmet. Kipakoltam őket cserepestül egy napsütötte helyre, ahol időnként felborította őket a szél, máskor csonttá száradt a földjük a tűző napon, megint máskor pedig hideg kútvizet zúdítottam rájuk. Kiválóan bírták a kiképzést, és annak ellenére, hogy persze már régen nem ecsetelgettem, folytatódott a terméskötés. A tavaly októberi hidegekkor aztán ismét lebarbároltam hatalmasra fejlődött ágrendszerüket, és beköltöztettem őket a házba. A fagypont-közeli éjszakákat rövid távon jól bírták, bár a leveleik sérülni kezdtek, és az egyik tő fatalii (amit nyár végén kiültettem, nem csak cserepestül raktam ki a kertbe, és tovább is maradt kint a cserepeseknél) minden levelét ledobálta pár hideg éjszaka után. Most a lakás legnaposabb sarkában telelnek, mindegyik paprikám szép és egészséges leveleket hoz, és a thai csili kivételével nem megnyúlt, vacak hajtások nőnek rajtuk ezúttal. Télire a virágzást abbahagyták, de idén tavasszal valószínűleg nem lesz szükség arra, hogy újra visszametsszem őket, így valószínűleg április-május táján már kezdhet teremni az idei ellátmány.

Nekiálltam az új generáció felnevelésének is, hogy ha a tavalyelőttről megmaradt magjaim között van még csíraképes, akkor ne vesszen kárba. A paludárium nincs már meg, így most sokkal mostohább körülmények között él az épp ma egyhetes vetemény: éjjel 18-20, nappal 20-22 fokon van a fürdőszobában (ez lévén a legmelegebb helyiségem), ha pedig kelni kezd, akkor kijönnek majd egy kicsit hűvösebb, de naposabb helyre, és kapnak egy kis takarást párásítás végett. A nága morics és a bhút dzsolokia mellett vetettem most is néhány további egzotikus csilit, február vége felé pedig vetek palántának magyar fajtákat is.

Na és mit lehet csinálni ezekkel a paprikákkal?

Érett, szárított nága dzsolokia.Az alkalmazások köre igen széles. Asszámban például arra (is) használják, hogy elriasszák a vad elefántokat a művelt földekről (ez komoly! lásd például itt). Bennem is felmerült már, hogy egy-két kellemetlen szomszédot (még a panelban) meg kéne lepni vele, de e gondolatot nem követte tett, mert rendkívül jámbor ember vagyok. Maradjunk tehát a kulináris felhasználás mellett. Valahol azt olvastam, hogy egy bizonyos kiváló séf ajánlása szerint a nága dzsolokiával úgy kell megfűszerezni az ételt, hogy a paprikával finoman megsimogatjuk a kész kaját.

Ez talán túlzás (bár mondjuk egy megvágott paprikából már biztosan ki lehet hozni érezhető ízt így is). Ahhoz, hogy tényleg hasznát vegyük, bele is kell tenni az ételbe. Ahhoz, hogy akár a friss nyers paprikát, akár a szárítottat az asztalon daraboljuk bele a levesbe (vagy a kenyérszeletre, vagy akármibe/re), szerintem túl erős. Ez a dzsolokia nagy hátránya: nehéz adagolni. Én tehát főzni szoktam vele, méghozzá vagy főzés előtt nagyon finomra vágva, vagy a szárított paprikát egészben megfőzve, aztán kivéve a fazékból. (A múltkor bennehagytam. Rá is haraptam. Nem kicsit megizzasztott, pedig egy órát főtt előtte.) Két csökött dzsolokia (2-3 centis darab) elég ahhoz, hogy egy 6-8 személyes fazék ételt olyan csípőssé tegyen, ami nekem a kellemes felső határát csiklandozza, a húgom pedig (akinek a születésnapjára készült az az ominózus fazék) meg se bírja enni. Néhány körömnyesedéknyit téve a fazékba a csípés már szelíd marad, a nága finom zamata viszont még így is érezhető marad – szoktam használni indiai kajába, kínai kajába, de tésztához való arrabbiata szószt is főztem már vele.

Készítettem nágából csiliolajat is: szőlőmagolajat felhevítettem jó forróra, majd elzártam alatta a lángot, beledobáltam néhány összetört szárított dzsolokiát meg némi szárított fokhagymaszeletet, és némi további hűlés után üvegbe szűrtem. Sajnos ennek az olaja túl forró volt, és a fokhagyma kissé elszenesedett benne. A végeredmény így sem rossz: kellemesen füstös, piszok csípős, és nagyon aromás fűszerolajat kaptam, ami például egy kínai pirított tésztát remekül feldob, de hajában sült krumplihoz sem utolsó. És csináltam belőle egy saját fűszerpasztát is, amit Öreg Ördög névre kereszteltem. Nagyon szívesen megosztanám a receptjét, de sajnos nem írtam fel hogy miket improvizáltam bele, és már nem emlékszem rá. A lényeg az, hogy indiai ízvilága volt. Vagy 5-6 szem szárított nága dzsolokiát darabokra tördelve összepirítottam egy csomó más fűszerrel. Szárazon, öntöttvas serpenyőben plusz vasplatni-alátéttel, nagyon lassú tűzön sokáig (legalább 15 percig) pirítottam. A többi fűszerek között biztosan volt jó adag fahéj és szegfűszeg, kardamom és római kömény, valószínűleg koriander is, és talán még ez-az. Pirítás közben valami hihetetlenül intenzív (és erősen torokkaparó) aroma lengte be a lakást. Utána felöntöttem annyi napraforgóolajjal, hogy jól átnedvesítse, és raktam még hozzá némi asafoetidát, valószínűleg egy jó adag kurkumát, és talán némi szárított, őrölt gyömbért. Amikor mindez érinthetőre hűlt, adtam még hozzá jó sok sót, némi ecetet, és turmixgépben pépesítettem az egészet. Ez a cucc nagyon tartósnak bizonyult, és kiválóan alkalmas arra, hogy „gyorsított indiai kaját” főzzek vele, hiszen egy-két teáskanál ebből bármit feldob, és nagyon indiaivá változtatja az ízét.


Hozzászólások

A hozzászólások a szerzőjük véleményét tükrözik. Tartalmukért nem vállalunk felelősséget.

A nága marása
( Névtelen – 2010.02.18, 16:49 )

Jó kis cikk, lehetne erről is majd egyszer egy csütörtök este. Vagy már volt?
Na mind1 hajrá! Mosoly

A nága marása
( Névtelen – 2010.04.29, 16:43 )

Japánban már dzsolokiás csipszet is lehet kapni-tényleg csíp, de azért nem olyan vészes Mosoly
http://tohato.jp/news/img/news_page_img/Jolokia2.jpg

A nága marása
( Isabel – 2010.05.15, 16:22 )

Már rég többfelől hallottam, hogy például Mexikóban, aztán indiai meg kínai tájakon az erős paprikák az étkezések minduntalan résztvevői. Azt is hallottam-olvastam, a gyomor- illetve bélrendszer fertőtlenítésének szolgája ez a növény, ugyanis a forró vagy félforró égövben gyorsan romlanak az élelmiszerek, emiatt sok olyan minivadállat is bekerül a szervezetbe, amelynek ott semmi keresni valója.
Részemről először gyerekkoromban találkoztam e paprikával, de nem személyesen. Fekete István Tüskevárjában kedvencünket, Tutajost tréfálta meg öreg barátja, Matula Gergő a lánya kertjéből származó "méreggel". Mikor felnőttem, egy családunkbéli "Matula" révén kóstoltam bele először; nem szerettem bele azonnal, de azért végérvényesen. El is kezdtem használni, mert a férjem is imádott könnyezni és szipákolni evés közben, és körülöttem boldog-boldogtalanok teleszórták tyúklevesüket, gulyásukat cseresznyepaprikával, őrölt borssal, szóval mi szem-szájnak s gyomornak ingere. Én módjával: azt szeretem, ha csíp, de ha mar, azt nem.
Hozzászólásom is emiatt született: valóban az általam tudott ok miatt tett szert ekkora sztárságra a nagyon erős paprika, vagy van valamilyen mélyebb magyarázata? van-e a szervezetre nézve igazán üdvös hatása azon kívül, hogy kicsit kitisztul a légcsöve az embernek - miközben ki is maródhat? és igaz, hogy a mi cseresznyepaprikánkat egy mexikói csecsemő körberöhögné? tényleg mire jó, hogy minél erősebb legyen?
Lehet azonban, hogy félreértem a dolgokat és kedvencünket korlátozott mértékben kell használni, nem kell félig meghalni tőle... vettem nemrég 70 %-os csokoládét, és valóban nagyon kellemes volt a parányi csilidarabkákkal együtt.

A nága marása
( Dániel – 2010.05.15, 17:38 )

Való igaz, hogy a csípőspaprika az ételt is fertőtleníti, és a szervezetet is kórokozómentesíti valamelyest. Ezen kívül is bőven van élettani hatása, aminek szerepe lehet a népszerűségében. Ami biztos is és fontos is: izzadásra késztet, ami meleg éghajlaton jó, mert hűsíti a szervezetet; ezen kívül beleszól valahogyan az ember endorfin-rendszerébe (boldogsághormon), ami minden éghajlaton jó, mert jó irányban szól bele. Ami a paprikák erőviszonyait illeti, lásd fent a Scoville-skáláról írottakat. Sajnos nem tudok megbízható méréseket magyar fajtákról, de tudtommal a hagyományos fajtáink között párját ritkítja (ha egyáltalán előfordul) a százezer Scoville-pontot meghaladó paprika.

A nága marása
( Névtelen – 2010.06.26, 19:15 )

Nem rég szereztem egy kis Naga jolokia palántát és azt szeretném megkérdezni, hogy valamilyen nevelési útmutatót vagy csak dióhéjban egy leírást tudnál nekem küldeni arról hogy hogyan neveljek belőle egy szép erős egészséges kis paprika "fát"? Mindne apróság érdekelne, táptalaj fajta vagy valamilyen különleges folyadékok vitaminok ilyesmik! Én egy nagyon kezdő vagyok de szeretnék ezzel foglalkozni és mivel láttam, azt írtad hogy te is neveltél már ilyet ezért szeretném a s egítséged kérni!

A nága marása
( Dániel – 2010.06.26, 19:34 )

Én a kertészkedést - főleg a cserepes kertészkedést - úgy szeretem művelni, hogy nem lihegem túl a hozzávalók beszerzését (tehát semmi drága virágföld vagy "különleges folyadék"), viszont átgondolom, pepecselek vele, és megcsinálom a saját talajkeverékemet. A cserépben tartott paprikáim földkeveréke az idén bő felerészben általános (B típusú) virágföld; a fennmaradó szűk felének a bő fele érlelt (zsákos) marhatrágya, a szűk fél szűk fele pedig homok. A lényeg annyi, hogy tápanyagban gazdag, és nem túl kötött szerkezetű, szellőzni és vizet átereszteni képes talajt hozzál össze. Tavaly a paprikáim földkeveréke háromnegyed-négyötöd rész virágföld volt, a maradék pedig homok; ebben is jól érezték magukat. A kertbe kiültetett csilijeim a zöldséges ágyás földjét eszik; a palánták ültetőgödrébe kevertem fél lapátnyi érett marhatrágyát, és műtrágyázom is őket időnként.

Tavasszal, amikor rohamos fejlődésnek indul, jót tesz neki egy kis nitrogéndomináns kombinált műtrágya (levéldísznövény tápoldat); késő tavasztól, amikor megkezdődik a terméskötés, meghálálja a főleg foszfort, valamennyi káliumot, de csak minimális nitrogént tartalmazó trágyázást (virágos növény vagy balkonnövény tápoldat). A terméskötést – különösen ha olyan helyen van a növény, amerre nem sok rovar jár – érdemes ecsettel végzett mesterséges beporzással elősegíteni.

Nyáron a nága dzsolokia (mint tudtommal minden paprika) bőséges napsütést szeret, elviseli a tűző napot is. Ha nyárra is cserépben marad, akkor napi öntözést igényel (bár ha kicsit kókadni kezd, az nem árt neki, sőt, a termése még csak tüzesebb lesz); ha ki tudod ültetni kertbe, akkor ritkábban is elég megitatni. A túlöntözést, a pangó vizet viszont nem szereti.

A nága marása
( Névtelen – 2010.07.19, 10:35 )

Üdv! Dzsolokia mag felől érdeklődnék. Hol szerezhető be? Köszönet!

A nága marása
( Dániel – 2010.07.19, 10:54 )

Na jó, reklámozok egy kicsit. A fent említett korrekt angliai magküldő cégecske ez volt: The Chile Seed Company . Amúgy Angliában is, Amerikában is számos hasonló cég van, illetve ebayen is sokan kínálnak magokat. Idén tavasszal valamelyik magyar magküldő webes kertészet honlapján is láttam hirdetni, csomagban kínálták habaneróval és valami harmadik csilimaggal. Egy Google-keresés sokat elárul.

A nága marása
( Névtelen – 2011.03.28, 17:17 )

Esteleg magot Te magad nem árulsz?

A nága marása
( Dániel – 2011.03.28, 19:21 )

Attól tartok, hogy nem. Volt tervbe véve, hogy termelek magnak valamennyit, de eddig nem volt lehetőségem megoldani, hogy más paprikafajokkal ne kereszteződjön; idén tavaszra pedig úgy tűnik, hogy elpusztultak az átteleltetett nágáim. Ha nagyon kéne mag, és nem tudsz szerezni, akkor egy-két 2009-es szárított termést tudok adni ingyen vagy postaköltségért is (ehhez keress meg a honlapon szanaszét megtalálható emailen vagy a Kapcsolat menüpont alatt) - de ezeknél nincs garancia sem arra, hogy lesznek bennük csíraképes magok, sem arra, hogy azok a magok fajtiszták, mivel más csilik közelében volt nevelve az anyanövényük, és keresztbe porzódhattak.

Opciók:
Cikktérkép
Archívum
Xaraya motorral
Get Firefox!
WYW kereső
   

Ellenkező értelmű megjegyzés hiányában minden képi, írott és eszmei tartalom szerzői jogának tulajdonosa Balogh Dániel. Ezen tartalmak csak a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Így add tovább! 3.0 Unported Licenc feltételeinek megfelelően használhatóak fel (bővebben itt). Üzleti célú felhasználásukhoz külön, írásos engedély szükséges.

A lap optimális külalakja Firefox böngésző alatt, minimum 1024x768-as felbontású, 32 bit színmélységű monitoron jelenik meg. Kérlek, ha a honlap működésében, viselkedésében hibát, meglepő dolgot találsz, értesíts róla.