JÉ! India
Kapcsolat
Adakozás
Segíts, hogy a honlap fennmaradjon!
Ajánló
Bollywood - A földreszállt félistenek otthona


Dióhéjban India nyelveiről

Szerző:  Dániel. Megjelent: 2006. Május 20. Megtekintve: 25130
Indiában ma 24 olyan nyelv létezik, amelyet egymilliónál több ember beszél. Az elsősorban nyelvi választóvonalak mentén elhatárolt mai államok külön-külön hivatalos nyelveit is beleértve pillanatnyilag 22 nyelv kap állami elismerést – ezeket elvileg használhatják a polgárok hivatalos beadványaikban, kérvényeikben, pereikben. A kisebb nyelvek és nagyobb nyelvjárások számát 1600 körülre teszik. Sok indiai születésétől fogva két- vagy háromnyelvűként nő fel: anyanyelvével együtt tanulja a hindít, és ugyanakkor vagy nem sokkal később az angolt is.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Állami nyelv

Bár gyakran nem gondolunk bele, valójában semmi meglepő nincs abban, hogy ennek az Európával vetekedő területű gigászi országnak nincsen saját, mindenütt használt nyelve. Az államigazgatás hivatalos nyelve az indoeurópai nyelvcsaládba tartozó hindí (nem hindu, nem „indiai” – lásd még a szócikkek között). Az ország gyakorlatilag minden területén akadnak olyan emberek, akik használható angoltudással rendelkeznek (az indiai angol leginkább régies brit angolra hasonlít, néhány kiejtésbeli sajátsággal és számos – őshonos nyelvekből tükörfordított – szóhasználati és kifejezésbeli jellegzetességgel). Az angol nyelv ismerete státuszszimbólum is a városi művelt rétegek között, és továbbra is gyakorta ez a nyelv az egyetlen közeg, amelyen keresztül különböző anyanyelvű indiaiak érintkezhetnek egymással. A gyarmati múlt árnyékát eloszlatni próbáló mai adminisztráció hivatalosan nem támogatja az angol nyelvet, bár elismeri másodlagos összekötő nyelvként. Helyette megpróbálják a hindí nyelvet propagálni, és az „állami nyelv” (rástra-bhásá) cím mellett ráaggatták az „érintkezés nyelve” (szampark-bhásá) címet is. Ez azonban egyes vidékeken – különösen a dravida nyelvcsaládba tartozó tamil nyelvet beszélők között – jelentős ellenállásba ütközik. Ők – jogosan – ilyesféleképpen válaszolnak: „A te nyelved nekem totál idegen, az én nyelvem neked totál idegen. Angolul mindketten tudunk. Miért tanuljam meg én a te nyelvedet? Vagy beszéljünk angolul, vagy te tanuld meg az enyémet.”

Indoeurópai nyelvek

Az indoeurópai nyelvcsalád – amelybe Európa nyelveinek nagy része is tartozik – az időszámításunk előtti II. évezred folyamán jelent meg Indiában a bevándorló és megtelepedő árja törzsekkel, akik az úgynevezett védikus óind nyelvet (illetve ennek ránk maradt költői formájához erősen hasonló dialektusokat) beszélték. Ebből a nyelvből alakult ki az időszámításunk előtti 4. század végére a szanszkrit nyelv, amely India régi világi és mindenkori vallásos irodalmának legfőbb nyelve, és az indoeurópai családba tartozó mai indiai nyelvek többé-kevésbé közvetlen őse. (Lásd még a szanszkritról írott szócikket.) A szanszkrit és a ma élő nyelvek közötti átmenetet jelentő középind és korai újind nyelvek már csak holt irodalmi nyelvként léteznek.

Az újind nyelvek közül a legjelentősebb a hindí, amely mintegy 200 millió ember anyanyelve, és további 150-200 millióan használják magas fokon (ezzel a hindí a világ negyedik legelterjedtebb nyelve, az angol, a kínai és a spanyol után). India egymilliárdot meghaladó népessége között azonban még ez a szám is csak jelentős kisebbséget jelent. A hindít államnyelvként nyomató indiaiak szeretik azt mondani, hogy e nyelvnek mintegy ezeréves múltja van; valójában azonban a gyűjtőnéven korai hindínek nevezett nyelveken ránk maradt irodalom jóval kevésbé hasonlít a mai hindíhez, mint a Halotti beszéd nyelve a mai magyarhoz. Mai formáját a hindí nyelv a XIX. század folyamán nyerte el, széleskörű tudatos nyelvújítási folyamat eredményeképpen

A hindít gyakorta – hindusztáni nyelv néven – egy kalap alá veszik az urdúval, amely a mai Pakisztán hivatalos nyelve (és nem Boborján találta ki), de Indiában is igen sokan értik és beszélik. Utóbbinak eredete az Indiába behatoló, majd ott letelepedő iszlám vallású katonai táborokra vezethető vissza, ahol az emberek keverék nyelven érintkeztek a helyiekkel. (Az „urdú” szó tábort, sereget jelent, és a magyar „horda” etimológiai rokona.) Idővel udvari nyelvvé fejlődött, amelyen magas színvonalú irodalom is született. Utcai beszélt nyelv szintjén valóban alig van különbség hindí és urdú között, azonban emelkedettebb stílusregiszterben egyre erősebben megjelenik – a nyelvtan lényegi azonosságának megmaradása mellett – a szókészletbeli eltérés. A magas hindí „bennszülött” indiai szavakat használ – ezek lehetnek a szanszkritból szervesen kifejlődöttek, vagy pedig a nyelvújításkor szanszkritból betűről-betűre felélesztett alakúak – a magas urdú viszont a perzsa és arab eredetű szavakat preferálja. Az urdút az arab írás kissé módosított formájával vetik papírra, a hindí viszont az indiai eredetű dévanágarí írást használja. A költői nyelvben még erősebb kettejük között a különbség, mivel nyelvtanukban is megjelennek az archaikusabb indiai illetve arab-perzsa fordulatok.

A hindíhez viszonylag közeli, de önálló nagy nyelv még a pandzsábí, a maráthí és a bengálí. A hindí anyanyelvűek általában tűrhetően megértik ezeket a nyelveket, mivel úgy nőttek fel, hogy ezek elő-előfordultak a környezetükben; ahhoz azonban nem elég közeli már a rokonság, hogy a hindíül mégoly jól tudó külföldi a beszélt nyelvekből alaposabb előtanulmányok nélkül egy-egy szónál többet elcsípjen. Jelentős még az indoeurópai nyelvcsalád mai indiai képviselői közül a gudzsarátí, az orijá és az aszamí (vagy aszamijá) nyelv, valamint az urdúhoz hasonlóan erős arab-perzsa hatást mutató kasmírí és szindhí.

Dravida nyelvek

India második legjelentősebb nyelvi csoportját a dravida nyelvcsaládba tartozó nyelvek alkotják. Ezek a nyelvek – amelyek valószínűsíthetően az árja bevándorlás előtt létezett Indus-völgyi civilizáció nyelvéből alakultak ki – nem állnak fejlődési rokonságban az indoeurópai nyelvekkel, bár szókészletük számos szanszkrit jövevényszót tartalmaz. Ma a legjelentősebb dravida nyelv a tamil, amelyet – a Srí Lankán élőket is beleértve – mintegy 65 millióan vallanak anyanyelvüknek. A tamil irodalom a szanszkrithoz hasonlóan régi múltra tekint vissza. Legrégebbi irodalmi emlékei időszámításunk korai századaiban születtek. Természetesen ez a nyelv is igen távol áll a mai élő tamiltól, amely egyébként két formában létezik: mint archaizáló írott tamil, és modern, egyszerűbb beszélt tamil.

A tamilhoz meglehetősen közel álló másik fontos dravida nyelv a malajálam, melynek beszélői kölcsönösen megértik (úgy-ahogy) egymást a tamillal. A dravida családba tartozó nagy nyelv még a kannada (vagy kannara) és a telugu.

Egyéb nyelvek

Számos kisebb indiai – általában kis létszámú, és egyszerű körülmények között törzsi közösségben élő – népcsoport beszél további nyelveken, amelyek vagy a tibeto-burmai, vagy pedig az ausztroázsiai nyelvcsaládba tartoznak. Az előbbiek közül a bodo, utóbbiak közül pedig a szanthálí nyelv 2003-ban került fel az indiai állam által hivatalosan elfogadott nyelvek listájára.


Hozzászólások

Légy az első hozzászóló!

Opciók:
Cikktérkép
Archívum
Xaraya motorral
Get Firefox!
WYW kereső
   

Ellenkező értelmű megjegyzés hiányában minden képi, írott és eszmei tartalom szerzői jogának tulajdonosa Balogh Dániel. Ezen tartalmak csak a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Így add tovább! 3.0 Unported Licenc feltételeinek megfelelően használhatóak fel (bővebben itt). Üzleti célú felhasználásukhoz külön, írásos engedély szükséges.

A lap optimális külalakja Firefox böngésző alatt, minimum 1024x768-as felbontású, 32 bit színmélységű monitoron jelenik meg. Kérlek, ha a honlap működésében, viselkedésében hibát, meglepő dolgot találsz, értesíts róla.