Bhagavadgítá
Szent költemény, amelyben Krisna tanít az istenség rajongó szeretetéről

A Bhagavadgítá – vagy röviden: a Gítá – eredetileg a Mahábhárata egyik hosszabb betétkölteménye, amelyben az egyik főszereplőnek, Ardzsunának, az ő kocsihajtójául szegődött Krisna isten fejti ki tanítását, melynek lényege a bhakti, a személyes istenség odaadó, rajongó szeretete. Bár a hinduizmusnak nincs a Bibliához hasonlítható egyetlen (vagy akár legfőbb) szent könyve, a mai hinduk igen jelentős része tartja a Gítát az alapvető tanítások legjobb összefoglalásának.

A címben a szanszkrit bhagavat szó szerepel, ám mivel az összetétel második tagja zöngés hanggal kezdődik, a szóvégi t is zöngéssé válik, ezért lesz belőle bhagavad. A gīta szó az „énekelni, recitálni” jelentésű igegyökből képzett múlt idejű melléknévi igenév, azt jelenti: „elénekelt” (ami el van énekelve). A szó végén azért hosszú az ā hang, mert eredetileg ez a cím is pusztán jelzője még egy szónak. A Gítát műfajilag az upanisadok közé szokták elkönyvelni, és ez a műfajnév nyelvtanilag nőnemű – a rövid a-ra végződő szanszkrit melléknevek nőnemben hosszú ā végződést kapnak. Így tehát a mű címe: Bhagavad-gítá (upanisad), vagyis „A Méltóságos által énekelt (titkos tanítás)” – már-már bevett magyar fordításban: „A Magasztos szózata”.



Cikkek

[ Források]  Rámájana és társai

(Kulcsszó: Bhagavadgítá)
A szanszkrit nyelv irodalmi örökségének nevezetes példái sem kerülték el azt a szomorú sorsot, hogy nevük a szükségesnél torzabbul kerül hozzánk. Az angolok nem tudták számukra természetes módon jelölni a magánhangzók hosszúságát, mi magyarok pedig fogtuk magunkat, és kipótoltuk a hosszú magánhangzókat, ahogy kedvünk szottyant. Nézzünk meg néhányat együtt!

[Könyvek]  Bhagavad-gítá – a Magasztos szózata

(Kulcsszó: Bhagavadgítá)
Vekerdi József (ford.)