JÉ! India
Kapcsolat
Adakozás
Segíts, hogy a honlap fennmaradjon!
Ajánló
Bollywood - A földreszállt félistenek otthona


A kígyóáldozat - 8: prológus Paríksit és Taksaka történetéhez

Beküldte:  Dániel. Megjelent: 2010. Március 14. Megtekintve: 1994
Egy sokágú, sokbogú mese a Mahábhárata nyitányából. Ebben a nyolcadik részben kezdetét veszi a második nagyobb altörténet.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Elég sok idő - közel két év - telt el azóta, hogy abbahagytam A kígyóáldozat szappanoperájának írogatását. Valahogy most jött el az idő, hogy folytatódjon a történet - tekintsük ezt a második évadnak. Ha érdekelnek az előzmények, itt találhatóak:

Ha nem akarod az egészet elolvasni, itt van szappanoperához illő módon egy kis emlékeztető. A kígyók népét az anyukájuk - egy Kadrú nevű hölgyemény - a világ hajnalán megátkozta, mert túl böcsületesek voltak, és nem akartak a segítségére lenni egy hazugságban. Az átok szerint a csúszómászóknak el kell pusztulniuk Dzsanamédzsaja király kígyóáldozatán. A kígyók szerették volna megszerezni az amritát, a halhatatlanság nektárját, azonban féltestvérük, Garuda túljárt az eszükön, és a kígyók nektár nélkül maradtak. Próbáltak mindenfélét kitalálni, hogy hogyan védekezhetnek majd a nagy kígyóáldozat ellen, ám véletlenül a tudomásukra jutott, hogy már az istenek gondoskodtak a dologról, ugyanis ők is igazságtalannak tartották az átkot. Menekülésüket egy - egyelőre még meg sem született - Dzsaratkáru nevű ember teszi majd lehetővé, aki magával azonos nevű feleséget hajlandó csak elvenni - és ha ez sikerül neki, akkor legalábbis a jó fej kígyók megmenekülnek majd. Vászuki kígyókirálynak történetesen volt egy Dzsaratkáru nevű lánya, akit mindjárt el is kezdtek felkészíteni leendő szerepére.

Így telt hát el egy kevéske idő - talán néhány tízezer év -, s azután megtörtént Az óceán kiköpülése, melyben Vászukinak igen fontos szerepe volt. Miután ilyen nagy szolgálatot tett az isteneknek, kéréssel fordult Brahmához, melyben az összes többi isten is támogatta őt, s emlékeztette a teremtőt, hogy talán ideje volna gondoskodni a kígyók ki-nem-pusztulásáról.

Brahmá ünnepélyesen azt felelte, hogy aggodalomra semmi ok, mert Dzsaratkáru már meg is született, keményen aszketizál, és ha majd eljön az ideje, hogy feleséget keressen magának, a kígyóknak csak oda kell adniuk neki a nőnemű Dzsaratkárut, és minden megy majd, mint a karikacsapás. Vászuki ekkor kirendelt egy sereg kígyót, hogy magándetektívként kövessék Dzsaratkáru remete minden lépését, és rögtön hozzanak hírt, ha nősülni szándékozna. Csakhogy a pasas túlságosan is szentéletű volt, és semmi jelét nem tanúsította, hogy be szeretne csajozni.

De hogy addig se kelljen unatkoznunk, amíg Dzsaratkáru meggondolja magát (ugye nem nagy spoiler, ha elmondom, hogy meg fogja gondolni magát?), most hirtelen belekezdünk egy látszólag teljesen új történetbe.

Történt egyszer, hogy Paríksit király vadászgatott. Hogy ki a fene az a Paríksit király? Nem más, mint a világ uralkodója két generációval a Mahábhárata főtörténete után. Tudniillik az eposz legkülső kerettörténete nemzedékekkel később játszódik a cselekménynél, Dzsanamédzsaja király kígyóáldozatának idején. (Egyszer talán eljutunk a szappanoperával a kígyóáldozatig is.) Paríksit tehát Ardzsuna unokája; az apja Abhimanju volt, aki ugyan igen fiatalon elhalálozott még a nagy epikus háborúban, mégis hagyott maga után egy magzatot, s így maradt fenn e világon Pándu királyi vére.

Paríksit tehát vadászgatott, ahogy már a királyok szoktak, és nyilával megsebzett egy őzet. Soha életében nem fordult még vele olyan, hogy rálő valamire, és az nem hal meg azonnal - ám most ez történt, és a sebzett vad elszaladt. Paríksit indult utána árkon-bokron, hegyen-völgyön át, de az őzet csak nem érte utol, viszont igencsak elfáradt és megszomjazott.

A sorsa egy erdei remeteszálláshoz vezette, ahol meglátott egy szent embert, aki a tehénistállóban a szopó borjak szája szélén kicsorduló tejjel táplálkozott. (Vagyis nagyon komoly erőszakmentességet gyakorolt, hiszen senkinek nem ártott e kárba menő táplálék elfogyasztásával. Erről persze egy sereg laktobacilusnak valószínűleg más volt a véleménye, de a laktobacilusok véleménye nem érdekelte a régi indeket.) Odament az illetőhöz, és büszkén odaszólt neki:

- Paríksit király vagyok, Abhimanju fia. Elvesztettem a nyomát az őznek, amit megsebeztem. Láttad-e, merre ment?

Csakhogy a remete hallgatási fogadalmat gyakorolt, és egy szót sem felelt a királynak. Ez Paríksit gőgjét mérhetetlenül sértette, és a szemtelen remete vállára egy döglött kígyót dobott az íja kampós végével. A remete ekkor sem szólt egy szót sem, csak alázattal tűrte a sértést. Ekkor már a király is elszégyellte magát, rájött, hogy talán ezt mégsem kellett volna, és - az őzről megfeledkezve - hazatért a palotájába.

Ezzel el is lehetett volna felejteni az egész malőrt, csakhogy a hallgatag bölcsnek volt egy Sringin nevű fia: zsenge korú, ámde aszkézisben és szellemi erőben máris fölöttébb gazdag, amellett indulatos természetű. Ő épp suliban volt egy másik bölcs remeténél, és a tanulótársa csúfolni kezdte, hogy "de ciki: a papádnak döglött kígyó van a vállán!"

Sringin döbbenten kifaggatta a srácot, és megtudta tőle a fenti előzményeket. Hallván, hogy szentéletű apja semmi rosszat nem tett a királynak, összeszedte magában perzselő aszkétai erejét, és fennszóval így kiáltott:

- Szavam parancsára mához hét napra marja halálra a szégyentelen királyt Taksaka, a kígyók királya!

Szerző: Balogh Dániel

Hozzászólások

Légy az első hozzászóló!

Opciók:
Cikktérkép
Archívum
Xaraya motorral
Get Firefox!
WYW kereső
   

Ellenkező értelmű megjegyzés hiányában minden képi, írott és eszmei tartalom szerzői jogának tulajdonosa Balogh Dániel. Ezen tartalmak csak a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Így add tovább! 3.0 Unported Licenc feltételeinek megfelelően használhatóak fel (bővebben itt). Üzleti célú felhasználásukhoz külön, írásos engedély szükséges.

A lap optimális külalakja Firefox böngésző alatt, minimum 1024x768-as felbontású, 32 bit színmélységű monitoron jelenik meg. Kérlek, ha a honlap működésében, viselkedésében hibát, meglepő dolgot találsz, értesíts róla.