JÉ! India
Kapcsolat
Adakozás
Segíts, hogy a honlap fennmaradjon!
Ajánló
Bollywood - A földreszállt félistenek otthona


A kígyóáldozat - 11: Dzsaratkáru menyegzője

Beküldte:  Dániel. Megjelent: 2010. Április 4. Megtekintve: 1565
Egy sokágú, sokbogú mese a Mahábhárata nyitányából. Ebben a tizenegyedik részben megtudhatjuk, miért és hogyan házasodott meg Dzsaratkáru remete.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Dzsaratkáru remeteéletet élve bolyongott a vadonban, táplálékul csak levegőt fogyasztván, soványan és gondtalanul. Kóborlásai során egyszer egy hatalmas, feneketlen szakadékhoz ért, és meglátta, hogy a szakadékba lelógó fűgyökércsomón egy sereg nálánál is soványabb, nyomorult küllemű emberke lógaszkodik fejjel lefelé, miközben a fűgyökércsomót egy patkány rágicsálja, hogy már csak egyetlen szál gyökér maradt belőle épen. Ezt látván elöntötte őt a szánalom, és megszólalt:

- Kik vagytok ti, ó nálamnál is soványabb emberek, akik a szakadékba lelógó fűgyökércsomón lógaszkodtok fejjel lefelé, miközben a fűgyökércsomót egy patkány rágicsálja, hogy már csak egyetlen szál gyökér maradt belőle épen? Mondjátok, mi okozta sanyarú sorsotokat, és mit lehetne tenni megmentésetekre? Szívesen lemondanék aszkétaságom jutalmainak negyedéről, sőt, harmadáról, sőt, feléről, sőt, ha jobban meggondolom, még vezeklésem egész gyümölcséről is, ha ezzel megakadályozhatnám, hogy ti fejjel lefelé a feneketlen szakadékba zuhanjatok!

- Kedves tőled, ó szentéletű brahmacsárin - felelték a szakadékban lógók, - hogy meg akarsz minket menteni, de vezeklésben mi sem voltunk éppen utolsók, és helyzetünkön ez mit sem könnyít. Tudd meg, nemes ember, hogy egykor vándoraszkéták voltunk, de mivel leszármazottaink kihalóban vannak, nincs, aki elvégezze a nekünk szánt áldozatokat, ezért koplalnunk kell, és ha nemzetségünk végképp kihal, a feneketlen szakadékba zuhanunk. Bár családunk egykor népes volt, mint ez a sűrűn összefonódó gyökércsomó, most egyetlen utódunk él még a földön: az egyetlen szál gyökér, amelybe még kapaszkodhatunk, mielőtt az idő patkánya az ő életét is elrágja. De bolond leszármazottunk, egy bizonyos Dzsaratkáru nevű ember, nem akar házasságot kötni és utódokat nemzeni, így megmenekülésünkre nem sok remény van. Arra kérünk tehát, hogy ha vándorlásaid közben találkoznál Dzsaratkáruval, könyörögj neki atyái és ősatyái nevében, hogy nemzzen utódokat!

- Én vagyok Dzsaratkáru, a ti bűnös leszármazottatok! - felelt zokogva Dzsaratkáru. - Mondjátok, ó drága atyáim, hogyan menthetlek meg titeket!

- Házasodj meg, te szerencsétlen, és csinálj gyerekeket! - sziszegték az atyák.

- Sosem szándékoztam házasságot kötni, hanem férfimagomat visszatartva aszkétai életet akartam élni mindörökké. De látván a ti nyomorúságotokat, meggondoltam magamat, és bizony mondom néktek, meg fogok házasodni. Meg bizony: ha találok olyan lányt, akit ugyanúgy hívnak, mint engem; aki önként jön hozzám, és akit apja alamizsnaként ad nekem; és akit nem kell eltartanom.

Miután valószínűtlen feltételeit közölte senyvedő felmenőivel, Dzsaratkáru továbbvándorolt. Amerre csak járt-kelt, hangosan kiáltozott:

- Ó ti lények, akik hallotok engem, akár mozgók vagytok, akár mozdulatlanok, és akár láthatóak, akár láthatatlanok! Őseim utasítására szomorúan bolyongok, és olyan asszonyt keresek magamnak, akit ugyanúgy hívnak, mint engem, akit apja alamizsnaként ad nekem, és akit nem kell eltartanom. Adakozzatok, adakozzatok!

Hallották ezt a Vászuki által Dzsaratkáru követésére kirendelt kígyók is, és örömmel vitték főnöküknek a hírt, hogy a remete házasodási hajlandóságot mutat. Vitte is Vászuki a húgát, Dzsaratkárut Dzsaratkáru aszkétához, hogy neki adja feleségül. A remete még akadékoskodott egy kicsit, mielőtt elhitte, hogy a leányzót csakugyan ugyanúgy hívják, mint őt; aztán kétszer is szavát vette Vászukinak, hogy nem kell eltartania a leendő feleségét, és kikötötte még azt is, hogy ha a hölgy bármi olyat tesz vagy mond, ami neki nem tetszik, akkor azonnal elhagyja.

Vászuki minden feltételt elfogadott, ünnepélyesen Dzsaratkárunak adta a húgát, és egy szép házat is építtetett nekik, ahol az esküvő után élhettek. Az asszony pedig a kutya éberségével, az őz alázatával és a varjú eszével szolgálta urát.

Szerző: Balogh Dániel

Hozzászólások

Légy az első hozzászóló!

Opciók:
Cikktérkép
Archívum
Xaraya motorral
Get Firefox!
WYW kereső
   

Ellenkező értelmű megjegyzés hiányában minden képi, írott és eszmei tartalom szerzői jogának tulajdonosa Balogh Dániel. Ezen tartalmak csak a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Így add tovább! 3.0 Unported Licenc feltételeinek megfelelően használhatóak fel (bővebben itt). Üzleti célú felhasználásukhoz külön, írásos engedély szükséges.

A lap optimális külalakja Firefox böngésző alatt, minimum 1024x768-as felbontású, 32 bit színmélységű monitoron jelenik meg. Kérlek, ha a honlap működésében, viselkedésében hibát, meglepő dolgot találsz, értesíts róla.