JÉ! India
Kapcsolat
Adakozás
Segíts, hogy a honlap fennmaradjon!
Ajánló
Bollywood - A földreszállt félistenek otthona


Fojtogatók - ízelítő

Beküldte:  Dániel. Megjelent: 2011. Szeptember 8. Megtekintve: 3349
Egy kis kedvcsináló John Masters Fojtogatók című regényéhez, amely a közelmúltban jelent meg magyarul a Kelet Kiadó gondozásában és Somogyi Eszter fordításában.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A könyv bemutatójáról itt találsz információt, itt pedig további ismertetést és kedvezményes vásárlási lehetőséget találsz. A szemelvény a kiadó engedélyével jelenik meg itt.

*

Az utazó neve és címe Ardzsun Parszád thákur. Útközben fehér turbánt, sáfránysárga hímzéssel díszített kék selyemruhát, fehér dzsódhpurít és piros cipőt visel. Thákur és kisbirtokos. Mórábád közelében lakik és Nágpurba tart, Madhjában ellátmányt vásárolt, de nem nagy mennyiségben: nem annyit, hogy kitartson Khápáig, amely a következő nagyobb helység abban az irányban. Ezt William megkönnyebbüléssel hallgatta: könnyebb a nyomában maradni, ha az útba eső falvakban is vásárol. A kíséretében van egy idősebb férfi, neve ismeretlen, akit a thákur „Hé te"-nek szólít; elejtett mondatok alapján ez az ember a thákur szegény rokona, akinek napi betevője a thákur bőkezűségétől függ, s ezért hízelgéssel és kisebb feladatok elvégzésével fizet. Öt szolga van a kíséretben: teherhordó, lovász, mindenes, szakács és egy kovás puskával felszerelt testőr. Hajnalban indulnak tovább.

William hosszas habozás után úgy döntött, hogy a dafádár és egy rendőr fogja őt és Maryt elkísérni; és mindkét rendőr civil ruhában lesz, de ruhájuk alá lovaspisztolyt rejtenek. Sokan furcsának találják majd, hogy a körzeti megbízott így utazzon, de ha valaki véletlen pillantja meg, annak nem lesz annyira gyanús, és a rendőrök az útmenti falvakban több értesülést szerezhetnek.

Most már csak a következő napot kellett kivárni, és a rákövetkező éjszakát, ha követni szeretné Husszein rendelkezését és a thákur után egy nappal lemaradva akar utazni. William nem volt képes dolgozni, egész nap és egész éjjel forró és hideg  hullámok söpörtek végig a testén. Az ismeretlen függönye felemelkedésre készen rázkódott a szélben. A thákur és hat ártatlan ember haladt a halálba, és ő hideg volt, mint a sírjuk. Küzdött önmagával, és végül - csakúgy, mint kezdetben - rájött, hogy nincs választása.

*

A negyedik napon elérték a Narmadá folyót Csikhlínél. A révész bizonyos volt benne, hogy a thákur személyleírásának megfelelő ember nem kelt át a folyón. Az előző este egy domboldali szántóvető Tárádéhí felett bizonyos volt benne, hogy látta a thákurt. A thákurnak és csapatának nyoma veszett Tárádéhí és Csikhlí között.

William, Mary és a rendőrök megfordították a lovakat és lassan visszafelé indultak az úton. A gyilkosság nappal történt, és ha figyelnek, meg kell találniuk a nyomát. Biztos, hogy küzdöttek is.

Felettük a magas fáknak összefonódtak az ágaik. Sötétzöld, nedves, forró és az útmenti patak csörgedezésétől hangos alagúton lovagoltak keresztül. Három mérfölddel arrébb a hátul haladó Ganésa megállította a lovát, és a patakot túlharsogva kiáltott:

- Vér, egy cseppnyi ezen a fán... itt.

Egy facsemete tövében, egészen a föld felett egyetlen cseppnyi vér száradt feketére a csillogó szürke kéregre. Egy fa ágára hurkolták a lovak kantárszárát és nekiálltak alaposan átkutatni a környéket. A véres facsemetétől kiindulva körkörösen fésülték át a terepet, átnyomakodtak a bokrok ruganyos ágai között, be az erdőbe. Valami megvillant egy nagy  fa tövében, William lehajolt, félrehúzta a nedves leveleket és felszedett egy kicsi, fényes csákányt, melynek hegyét élesre köszörülték, alaposan beolajozták, de nyilvánvalóan keveset használták. Festett spirális és háromszöges minta tekeredett fel a nyelén. A csákány mellett meztelen láb nyoma látszott ott, ahol nem borította avar a földet.

Mary kezével söpörve el a leveleket, felkiáltott:

- Itt! Friss ásásnyom.

Williamnek majdnem kiugrott a szíve, pedig az ásásnyom nem volt sem nagy, sem mély. Ganésa ujjait a földbe mélyesztve gyorsan ásni kezdett. Amikor a lyuk harminc centi mély lehetett, beletúrt a földbe és lassan előhúzott egy rúpiát. A pénzdarabhoz földdel kevert ragadós, barnás anyag tapadt. Ganésa megtapogatta, megszagolta és csodálkozva jelentette ki:

- Cukor!

Mást nem találtak. William zsebkendőjébe csomagolta a pénzt, zsebre dugta és visszatértek az útra.

Hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát, néma, sürgető hangok mormolása törte le: „Halott vagyok. Ki vagyok? Hol vagyok? Megöltél!" Az árnyakra nyomasztó, borús hőség nehezedett. Lehuppant a nyeregből és a csákány hegyét cél nélkül belevágta az út földjébe.

- Vércsepp. Cukor és ezüstpénz. És ez! - rángatta meg a csákány nyelét. Egy rög megmozdult és szétporlott a mozdulattól. Fényes sárga fonal csillant meg a lyukban. A három ember a földre meredt.

- A thákur kabátja - szólalt meg Ganésa közönyösen.

- Pont az út alatt, minden utazó lába alatt! - suttogta Mary. - Ó, William, ezek a világ leggonoszabb, legkegyetlenebb emberei!

A kanyargós úton jobbra is, balra is rengeteg egymást átfedő láb- és patanyom kavargott. Senkinek se jutna eszébe itt ásni. William sem ásott, csak bevágta a csákányt a földbe és talált egy szál sáfrányszínű fonalat. Husszein mondta neki, hogy jegyezze meg a thákur ruházatának minden részletét. Különben csak egy fonaldarab lett volna az út porában. Felcsippentette és zsebre rakta.

- Ti ketten maradjatok itt - utasította a rendőröket. - Ne engedjetek át itt senkit. Ha jön valaki, tartóztassátok fel. A mémszáhib és én bemegyünk Csikhlíbe és hozunk embereket.

- Accshí bát!

William nyeregbe szállt és a nyomában Maryvel elvágtatott dél felé.

Késő este fájó testtel és hullámzó fejjel meg tudott volna esküdni rá, hogy a Kahárí melletti ligetben van, és az idő visszafelé folyik. Itt is ugyanolyan  fáklyák és lámpák égtek, ugyanolyan türelmes parasztarcok kételkedtek, a földbe csapódáskor ugyanúgy villantak meg az ásószerszámok a fényben és ugyanúgy döngött a föld is. Két késői utazó megpróbált átjutni, ezeket William elé vitték. Tompán meredt az arcukba, ami a szégyenlős asszonyt arra késztette, hogy arca elé húzza a fátylát. Soha nem látta előtte őket.

- Mehettek - legyintett. Ezt az utat ritkán használták.

Ganésa felügyelte az ásást, a lovasrendőr pedig az út közepén horkolt. A lámpa fénye megcsillant az ásók izzadó hátán. Hirtelen felkapták a fejüket, arcuk már nem kétkedést tükrözött, hanem hitetlenkedést és félelmet. Részvét és rettegés éles felkiáltásaival kísérve húztak ki egy megrövidített barna testet.

William kicsit távolabb üldögélt Maryvel, de nem nagyon messze. Az erdő hosszú éveken keresztül a barátja volt, de már nem az.

A thákur csapatának mind a hét tagja az út alatt feküdt. Ganésa végül odajött hozzá és tiszteletteljesen megkérte, hogy nézze meg a testeket. A testeket egy sorba fektették a lámpások mellett.

Azt gondolta, felismeri a thákurt, annyi mindent tudott róla. A gyönyörű kabátja foltos és szakadozott lett; a holttest alatt megtalálták az üres nyeregtáskákat és mellétették. Egy másik véres, viseltes ruhájára mintha rá lett volna írva, hogy szegény rokon; arckifejezése a halál ráfagyott csodálkozása mellett még mindig alázatos volt. Rajtuk voltak Kálí szolgáinak jelei is: vörös csík minden nyak körül, az összetört izületek, nagy sebek a mellkason és a gyomron. Ezeknek a frissen megölt áldozatoknak tátongott a hasuk, a beleik kibuggyantak és a ráragadt földtől meg nyálkától iszamosak voltak. Éles és véres hegyű karókat is találtak a gödörben mellettük, valamint egy farönköt és egy bunkósbotot. A thákur nyaklánca még mindig a nyakában lógott, rajta az amulett.

- Negyedrangú kövek - motyogta magában William. Tudták!

Éppen elfordult, amikor az egyik ásó az árok végében felkiáltott:

- Még egy!

- Cs-csak heten v-voltak - dadogott William, - hogy érted, hogy még egy?

Az ember magasba emelt egy fehér koponyát.

William térdéből elszállt az erő.

- Áss tovább - temette kezébe az arcát.

 

Szerző: John Masters / Somogyi Eszter

Hozzászólások

Légy az első hozzászóló!

Opciók:
Cikktérkép
Archívum
Xaraya motorral
Get Firefox!
WYW kereső
   

Ellenkező értelmű megjegyzés hiányában minden képi, írott és eszmei tartalom szerzői jogának tulajdonosa Balogh Dániel. Ezen tartalmak csak a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Így add tovább! 3.0 Unported Licenc feltételeinek megfelelően használhatóak fel (bővebben itt). Üzleti célú felhasználásukhoz külön, írásos engedély szükséges.

A lap optimális külalakja Firefox böngésző alatt, minimum 1024x768-as felbontású, 32 bit színmélységű monitoron jelenik meg. Kérlek, ha a honlap működésében, viselkedésében hibát, meglepő dolgot találsz, értesíts róla.