JÉ! India
Kapcsolat
Adakozás
Segíts, hogy a honlap fennmaradjon!
Ajánló
Bollywood - A földreszállt félistenek otthona
 

A hindí nyelv napja

Beküldte:  Dániel. Megjelent: 2007. Február 19. Megtekintve: 16149
Február 17-én, szombaton megünnepeltük a hindí nyelv világnapját. Tavaly óta létezik ez az esemény; azelőtt csak a hindí nyelv sima napja volt, amit Indiában – ha jól emlékszem – nyáron ünnepelnek. Mivel azonban az Indián kívül hindível foglalkozók általában egyetemi körökbe tartoznak, a nyári időpont nem túl alkalmatos, így hát 2006-tól létezik egy hindí világnap is, amelynek hivatalos dátuma január 10. A nyári hindí-napot általában ősszel ünnepeltük itt Magyarországon; a januárira pedig most, februárban került sor. Következzék egy kis személyes beszámoló róla.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A hindí nyelv napja jó dolog. Különösen jó, hogy idén először úgy sikerült megrendezni, hogy az egyre népesebb magyarországi indiai közösséggel közösen vettünk részt rajta. Hogy miért jó? Nos, szerintem nem azért, mert olyan nagyon élvezzük. Persze biztosan voltak többen is, akik élvezték. Sőt, még azt is megkockáztatom, hogy magyarok is voltak közöttük. De a fontosságát nem ez adja, hanem az, hogy egy kicsit villogtathassuk azt a tényt, hogy Magyarországon van indológia (és régóta van, és magas színvonalon van, még ha ez nem is látható egy ilyen rendezvényből).

Napjainkban, amikor a bölcsészettudomány koldusbotra jut, és különösképpen az orchideának (vagyis izgalmasnak, egzotikusnak nehezen ápolhatónak, drágának és tökéletesen haszontalannak) becézett kis szakok állandó létbizonytalanságban léteznek – bizony fontos ez a villogtatás. Amikor az egyetemen a nemzetközi kapcsolatok osztálya azt mondja egy tanszékvezetőnek, hogy ha faxot szeretne Indiába küldeni, azt legyen szíves elvinni a postára, és feladni a saját pénzén, mert nincs rá keret – bizony nem árthat, ha egy picit híre megy, hogy a tanszék még létezik. Hogy tud együtt dolgozni India nagykövetségével, tud együtt dolgozni a Magyarországra települt indiaiakkal. Ha nem lenne a követség és az indiai üzletemberek támogatása, akkor minden bizonnyal a mai napig egyetlen számítógép volna az Indoeurópai Nyelvtudományi Tanszéken: egy 386-os PC.

Ezzel a hindí nappal egy kicsit azt bizonygatjuk, hogy nem elefántcsonttoronyban élünk, hogy közünk van a világhoz, sőt, hogy még hasznosak is vagyunk. Ez persze kicsit hazugság is. De szelíd marketinghazugság: sokkal kisebb és sokkal ártalmatlanabb, mint azt állítani, hogy x y mosópor úgy vesz ki minden foltot a ruhából, hogy a ruha megmarad. Ami pedig a hasznot illeti, fiatal és vadul burjánzó kapitalizmusunk mintha még nem vette volna észre, hogy a kézzelfogható – és mosóporra költhető – profiton kívül is létezik haszon.

Na de nem folytatom ezt a gondolatmenetet – lássuk, mi történt a hindí napon. Ranjit Rae őexcellenciája, India jelenlegi nagykövete, személyesen jött el megnyitni az eseményt, és jelen is volt a nagy részén. Rae úr általában rengeteget tesz a magyar-indiai kulturális kapcsolatokért, még többet, mint közelmúltbeli elődjei, bár ők is aktívak voltak e téren. (Aktivitásának minden dicséretre méltó legújabb gyümölcse a magyar indológia támogatására alapított Tagore Ösztöndíj.) Hallgathattunk egy szép hosszú beszédet Dr. Umashankar Upadhyay, az ELTE jelenlegi indiai vendégtanára szájából is. Ennek tartalmára rövidesen visszatérek.

A formaságok letudásán kívül azonban a hindí-nap java a kulturális cserebere jegyében telt el, és ez, ha belegondolunk, lelkesítő dolog. Még akkor is, ha kissé amatőrül sül el. Hallhattuk magyar költők verseit hindí fordításban – magyarok és indiaiak előadásában egyaránt -, és indiai költők néhány versét is magyar fordításban. Sőt, indiai miniszíndarabot is adtak elő a hindíül rég tanuló magyarok, hindí nyelven. Sajnos a helyiség akusztikája katasztrofális volt (és a közönségnek előbb csak a fele, majd hamarosan már a háromnegyede egymással beszélgetett), így az első sorban ülve sem lehetett az összes dialógus negyedénél többet hallani. A beszédeknél és a verseknél mindent megoldottak a mikrofonok, ám a színielőadásban abszurdul nézett volna ki, ha mikrofont passzolgatnak az előadók.

Meghallgattunk néhány esszét is annak a pályázatnak a nyerteseitől, akiknek azt kellett – magyarul, hindíül vagy angolul – kifejteniük, hogy miért vonzódnak Indiához. Kicsit azon is elgondolkodtam, hogy vajon a Magyarországon élő és dolgozó indiai informatikusok, kereskedők és mérnökök áhítatos szemlesütéssel avagy gúnyos félmosollyal hallgatják-e, hogy egy magyar ember csodálattal tekint a mezítláb járásra és a kézzel evésre.

Volt egy kis tisztán indiai kultúrprogram is. Popkultúrás dolgok, de hát ezt egyre többen szeretik Magyarországon is. Voltak szép indiai vallásos énekek is, és hallhattuk több önjelölt ifjú költő hindí nyelvű verseit is. Aztán jött a kulmináció: fülsiketítően hangos masala-zenére (itt aztán nem volt gond az akusztikával) csinos indiai lányok illegették magukat a színpadon. Természetesen ők kapták a legnagyobb tapsot – de a jó svádájú ifjú indiai konferanszié buzdítására a közönség szórványos tapssal dicsérte férjeiket is, akik támogatják a hölgyek művészi önkifejezését.

És persze ne feledkezzünk meg a záróakkordról, az indiai kajáról sem (szintén a követség ajándéka), amiből bőven jutott mindenkinek, csak egyetlen baj volt vele: képzelt európai ízléshez igazították, vagyis igen enyhén fűszerezték.

Azt ígértem, hogy visszatérek még a hindí nyelv fontosságát hangsúlyozó beszédre. Nem kötelező elolvasni. Persze csakugyan fontos a hindí nyelv, és világviszonylatban is fontos, nem csak Indiában. De nekem személy szerint a hátam borsódzik, amikor azt hangoztatják, hogy ez a nyelv ezer éve kulturális kapocsként működik Indiában, meg hogy az összes indiai használja. Konkrétan, valamiféle statisztikai tanulmányra hivatkozott Upadhyay úr. Nem láttam e tanulmányt, így nem tudom, pontosan mikor készült, és milyen alapossággal – ahhoz pedig lusta vagyok, hogy elkérjem tőle, tehát kritikám nem objektív.

A tanulmány azt volt hivatott vizsgálni, hogy az Indiában folyó összes kommunikáció mekkora hányada történik milyen nyelven. És eredménye az volt, hogy kb. 86.4%-a hindíül folyik, míg angolul kb. 0.4%-a (a maradék meg a többi indiai nyelven). Ez azért fontos, mert sokan úgy vélik, hogy talán mégis az angolt kéne India összekötő-nyelvének használni, és nem a hindít. De íme, a kemény tények előtt nekik is meg kell hajolniuk: máris a hindí a király.

Gondoljunk csak bele a kemény tényekbe. Független statisztikák szerint (forrás) India lakosságának kb. 30%-a beszéli elsődleges nyelvként a hindít. Más statisztikák (forrás) szerint a világon (tehát az indiai diaszpórát és a valódi külföldieket is beszámítva) 490 millió embernek anyanyelve a hindí, és további 300 millió beszéli idegen nyelvként. Hogy a csudába jön akkor ki az a 86 százalék? A tamil falusi asszonyok némaságba burkolóznak, miközben uttar pradési megfelelőik önolajozó pletykagépként üzemelnek? A maráthí nacionalista sajtó hindíül cikkez? Kalkuttában, a modern India egyik kulturális fővárosában talán hindíül viszik színpadra a bengáli drámákat és hindí prózafordításban dadogják el Tagore muzikális bengáli verseit?

Vagy gondoljunk bele, hogy jöhetett össze a 0.4%. India napilapjai között például kb. 20 jelentős angol nyelvű újság van, és közülük 4 megelőzi példányszámban a legjelentősebb hindí napilapot, ami után a legnagyobb bengáli napilap következik (forrás). Nyilván csakugyan jelentéktelen hányada ez az összes indiai kommunikációnak – de talán a kiadók sem hülyék, és több lapot készítenének hindíül, ha nagyobb olvasókörre számíthatnának ezzel. Az indiai főiskolai tankönyvek óriási hányada csak angol nyelven létezik, és igen sok főiskolán angol a tanítás nyelve is. És ha a legmodernebb kommunikációs eszközöket nézzük: persze van, aki tud – leginkább viccből – hindíül emailezni és SMS-ezni, de bizony nem ez a szokás.

Hogy az összes Indiában kimondott vagy leírt szó között körülbelül 220-szor annyi hindí szó lenne, mint angol? Hiszen még a hindí anyanyelvű, analfabéta falusi indiai bácsinak is legalább minden 220-adik szava angolul van (még ha ezt ő nem is tudja, hanem hindínek véli).


Hozzászólások

A hozzászólások a szerzőjük véleményét tükrözik. Tartalmukért nem vállalunk felelősséget.

Illusztrációk
( Dániel – 2007.02.19, 11:16 )

Beszter képeit a hindí nyelv napjáról itt nézhetitek meg .

Opciók:
Cikktérkép
Archívum
Xaraya motorral
Get Firefox!
WYW kereső
   

Ellenkező értelmű megjegyzés hiányában minden képi, írott és eszmei tartalom szerzői jogának tulajdonosa Balogh Dániel. Ezen tartalmak csak a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Így add tovább! 3.0 Unported Licenc feltételeinek megfelelően használhatóak fel (bővebben itt). Üzleti célú felhasználásukhoz külön, írásos engedély szükséges.

A lap optimális külalakja Firefox böngésző alatt, minimum 1024x768-as felbontású, 32 bit színmélységű monitoron jelenik meg. Kérlek, ha a honlap működésében, viselkedésében hibát, meglepő dolgot találsz, értesíts róla.