Képtár

Késő délután Új-Delhi főterén, a Connaught Place-en. Számold csak meg, hány nemzetközi dolgot veszel észre.

A cukornád frissen kipréselt nedve olcsó és kellemes üdítőital – az egyszálbélű nyugatinak azonban nagyon meg kell gondolnia, bevállalja-e a nedűt, amelynek bio-mivoltáról a nádszálakon maradt bivalytrágya és a présgépen sorjázó legyek néhány szerencsétlenebb példánya gondoskodik.

A nagy piacokon kívül mindig találkozni egy-egy sarkon a kiskofákkal, akik egy csupán egy szakajtónyi terményt árulnak – itt például friss gyömbért, és a finom, apró indiai citromot.

A legolcsóbb indiai éttermek az úgynevezett dhábák: egyszerű kis kifőzdék, ahol néhány féle étel készül, és ezekből gyakran fix összegért annyit eszel, amennyi beléd fér. A kamionsofőrökön kívül a kispénzű turistáknak is kedvelt tartózkodási helyeik – még akkor is, amikor nem ilyen takarosak kívülről, mint ez itt a képen.

Mindennapi zöldségeink. Ismerős, ismeretlen, színes, jellegtelen – jól mutat együtt.

Aki megéhezett a vásárlásban, azt jobbnál jobb csemegék várják – például lassú tűzön olajban sült krumpliból.

Delhi nagybani fűszerpiacán nem aprózzák el a dolgokat: mázsás zsákokban adják-veszik, mérik, szállítják a fűszert. A környék levegője hihetetlenül tömény, tüsszentésre és köhögésre ingerel a szálló finom csiliportól. Elképesztő lehet az itt dolgozó hordárok tüdeje.

A dálok – vagyis a különböző hüvelyes termények – India legalapvetőbb élelmiszerei – talán a rizs után. Nálunk néhány fajta babon, sárgaborsón és lencsén kívül alig kapni ilyesmit; odakint azonban csak dálon élve is változatosan étkezhet az ember.

India számtalan édessége közül az egyik legnépszerűbb a dzsalébí. Ezt a félelmetesen geil kedvencet szép körformákban forró olajba nyomott tésztából készítik, és megsülése után cukorszirupba áztatják.

Delhi muszlim vidékein esténként egyszerű körülmények között sülnek a különböző kebabok. Én legalább tizenöt éve nem eszem húst, és a szagától is falnak megyek – valamiért azonban ezek úgy illatoznak, hogy néha majdnem kedvem támad megkóstolni.

Az előtérben látható nagy rücskös "tökök" az angolul jackfruitnak nevezett gyümölcsök. Magyar neve nem igazán van ennek az eledelnek, amely az indonéziai durián közeli rokona; egyesek kenyérfagyümölcsnek mondják – de ez a világ más tájain más és más termést jelöl. Mindenesetre éretlen állapotában – mint a képen – főzelék készül belőle, ha pedig beérik, akkor e gigászi gyümölcsöket szétbontva lehet megvenni rostos darabkáit, melyeknek közepén egy-egy nagy mag lapul. Szaga émelyítő, de az íze egészen megdöbbentően finom.